Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években (Budapest, 1982)
I. Bevezetés
folytatott közírói aktivitásával kapcsolatban. Ennek bizonyítéka a párizsi Szabad Szó három, éles hangú 1937—38-as cikke. A népfrontpolitika — korántsem ellentmondásmentes — kidolgozásának, ideológiai, művészetszemléleti és irodalompolitikai megalapozásának menetében Lukács György és Révai József is többször foglalkozik a Szép Szó arculatával s ezen belül Fejtő Ferenc tevékenységével. A csehszlovákiai Magyar Nap hasábjain — amelyek korábban helyt adtak a Szép Szó szerkesztőinek 1937-es látogatását méltató írásoknak, sőt Fejtőtől is publikáltak cikket (107) és egy (már idézett) kis interjút — 1938 márciusában jelent meg Népiesek és humanisták címmel Révai József nevezetessé lett tanulmánya. Révai így ír: ,,Az antibolsevik humanizmus specialistája Magyarországon Fejtő Ferenc, aki ugyan »szocialistának« tartja magát, de az ő »szocialista humanizmusára« néha azt kell mondani, hogy az ég óvjon tőle. Hol abban látja a feladatát, hogy André Gide Szovjetunió-ellenes nézeteit népszerűsítse, hol abban, hogy a trockistákat védje, hol pedig hogy a marxizmus igazát (de csak a »fiatal« Marxét, mert az »öreg« Marx — Fejtő szerint — már nem volt humanista) mutassa ki — a Szovjetunióval szemben! Ebben a humanizmusban van egy tökéletesen idejétmúlt Afyngat-rajongás (ami Ady idejében érthető és progresszív volt), ma azonban kultúrsznobizmusként és a polgári demokrácia (nem a népfront-demokrácia, hanem a polgári) kritikátlan imádatként hat. Nem csoda, ha a népiesek ettől a humanizmustól néha megvadulnak, és azzal vádolják a humanistákat, hogy a francia impresszionista festészet jobban érdekli őket, mint a magyar paraszt betevő falatja.” A magyarországi baloldali olvasók között nagy hatást keltő 1938-as Marxizmus és népiességben pedig így ír Révai: ,A népiesek kispolgári szocializmusában, polgárellenességében is vannak tehát progresszív lehetőségek, haladó tendenciák. A haladó elem benne éppen ez az objektív (sokszor öntudatlan, sokszor zavaros) törekvés valami másra, mint a közkeletű polgári demokrácia, egy plebejus, népi demokráciára, mely a szocializmushoz való átmenet elemeit is már magában rejti. Éppen, mert mi egyetértünk ezzel a törekvéssel, határoljuk el kifejezetten a népiesek gondolkodásának reakciós elemein gyakorolt bírálatunkat attól a bírálattól, melyet Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Zsolt Béla, Hatvány Lajos gyakoroltak rajta. Sokszor igen éles szemmel és helyesen mutatták ki a népiesek gondolkodásában a fasiszta ideológiával való rokon vonásokat, de a polgári demokraták fasizmusellenességtől sugallt kritikája mögött sokszor kilátszott a plebejusellenes, a parasztellenes lóláb. Bűnükül rótták fel azt is, ami érdemük, hogy nem hajlandók a polgári demokrácia feltétel nélküli híveinek elszegődni. Nemcsak és nem mindig a fasisztákkal való érintkezőpontokat bírálták népiességükben, hanem azt, ami 20