Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években (Budapest, 1982)
III. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években
miságához képest szembetűnő jelentős különbsége elhomályosult volna, vagy éppen eklektikus-modernista-eszteticista igazolást kapott volna. A „harmadik” nemzedék kritikai képviselete s még inkább a József Attila-i líra kortársi igézete pedig olyan líratörténeti-szemléleti érzékenységet fejlesztett ki Fejtőnél, amilyent akkor emigrációban élő (sőt a legtöbb itthoni) kommunista irodalmár nem mondhatott magáénak. Ugyanakkor — megfordítva ezt az összefüggést — Fejtő századelő- és Ady-értelmezése termékeny történeti fedezetet, ösztönző viszonyítást biztosított a 30-as évek fő irodalmi irányzatainak reális felismeréséhez és korszerű — friss marxista esztétikai ihletettségű s szándékú — minősítéséhez. Az, hogy Fejtő kortársi kritikai értékrendjében József Attila és a „népi” írók mozgalma jelenti a fő pilléreket, éppen nem független az egyoldalú mozzanataival együtt is lényegében progresszív Ady-értelmezéstől. A korszerű hazai Ady-képnek a megsejtését, a sajátjáéval analóg vonásait üdvözli már akkor is, amikor az Érzelmes utazásban elsőként idézi és méltatja Krleía Ady-esszéjét: „. . .líra ez, amit Adyról ír. Hogy megértette-e? Azt hiszem, igen. Ady szociológiai helyzetét, városiasságát, ingadozását a burzsoá és proletár rokonszenvek között, bizarr életmohóságának radikális politikai meggyőződésével való összefüggését, az egész jelenségnek züllött s egyszersmind tragikusan nagyszerű voltát, nagyságát és törpeségét tisztán látja, verseit is megérezte ...” (87: 149.1.).