Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években (Budapest, 1982)
III. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években
Lajos szociográfiájának, a Kiskunhalomnak már ismertetett magasra értékelése is (18). Fejtő Ferenc és Illyés Gyula Fejtő összefoglaló tanulmányaiból, például az idézett 1935-ös antológiabevezetőből (34) vagy 1937-es irodalomszociológiai vázlatából (144) és műbírálataiból egyaránt kiderül: József Attila után és mellett Illyés Gyulát tartotta a kor reprezentatív költőjének. Némely visszaemlékezések szerint Fejtő szerkesztői gyakorlatában eleinte állítólag arra törekedett, hogy a József Attila és Illyés Gyula közötti, személyes indulatokkal is terhes feszültséget oldja, hogy megakadályozza a Válasz és a Szép Szó teljes szembekerülését (ez a kísérlete végül is nem járt sikerrel). Más utalások viszont inkább az ellenkezőjét sugallják: mintha az övé lenne a felelősség nagy része a megosztottságban. De ennél fontosabb s bizonyítható tény, hogy kritikusi értékrendjében szilárd esztétikai elvek, orientációs szempontok, a társadalmi és irodalmi forradalmiság egységéről vallott nézetek alapozták meg a két baloldali lírikus együttlátását. Fejtő Ferenc ezzel az érzékenységével és tisztánlátásával a 30-as évek azon kevés kritikusai közé tartozott, akik - érezve és érzékeltetve József Attila sajátosan középponti, kiemelkedő szerepét - nem játszották ki a két plebejus lírikus teljesítményét egymás ellen. Sőt: az objektíve közös világnézeti-művészi vonásokra, a valóság és az indulat meghatározta rokon tendenciákra is hangsúlyt tett. Már pályája legelején, 1932-ben, a Szabadon című rövid életű lap hasábjain ír Illyésről: Györkös Ferenc álnéven a Három öreg című költeményt elemzi tömör, szemléletes kritikában. Meggyőzően kapcsolja össze az elbeszélő költemény valóságanyagát, életkép voltát a művészi szubjektum lázadó gesztusával és a realista líra felforrósodásával; szenvedéllyel méltatja a költeménynek a forradalmasodó magyar földmunkásság jelképévé izzását: „íme az út: tűnődésen, fuvolázáson, nemet intő lemondáson keresztül a költőunoka lázadásáig. Az idilltől viharig, új honfoglalásig. Kiforrott írás. Meztelen, realista líra. Semmi barokk cikornya, dekadens szépelgés. Igaz művészi tanúságtétel a parasztság őserejéről, új történelmi akaratáról” (5). Következő cikkében, a Szálló egek alatt kapcsán már az egész illyési versalkotás és világkép elemzésére is kísérletet tesz. Érzékenysége, felismeréseinek gazdagsága tekintetében Németh László korabeli Illyés-kritikáihoz mérhető, szemléleti vonatkozásban pedig BáUnt György és Gaál Gábor 265