Agárdi Péter: Értékrend és kritika. Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években (Budapest, 1982)
II. Irodalmi pályaív a 30-as években
A Szép Szó ars poeticája, önértelmezése mindenesetre nem vall a népinemzeti kérdések iránti érzéketlenségre, valamiféle liberális, „tiszta” racionalizmus eszményére: .folyóiratunk megalapítására az a közös kívánság ösztönzött, hogy a humanizmus, a reform, a liberalizmus és szocializmus eszméinek visszaadjuk régi ragyogásukat s tisztaságukat, megfontoljuk egy szintézis lehetőségeit, éles harcot folytassunk az ifjabb s idősebb nemzedék opportunizmusa és defetizmusa ellen, s kritikával illésük az elharapódzó fogalomzavar terjesztőit.” S e sorokat követi az a programadás, amelyet e könyv bevezetőjében már idéztünk: ,f gy mondatban: szabad, bátor, nemzeti társadalmunkban gyökerező, de európai szellemű és színvonalú irodalmat akarunk egy szabad, jól berendezett, művelődésre, haladásra képes és büszke országban. Integer magyar demokráciát akarunk, s erőnk szerint küzdünk érte.” (144) Fejtő itt nemcsak a maga véleményét, hanem a szerkesztői kollektíva álláspontját, a közös nevezőt is képviseli, aminek megfogalmazására annál is illetékesebb, mivel eszmei-politikai értelemben mintegy középütt áll József Attila és Ignotus Pál „pozíciójához” képest. Ezek a „pozíciók” persze nem képeztek szélsőséges végleteket: valójában a megrendült s időleges válságba került forradalmi marxista álláspont, illetve a radikális polgári humanizmus közös erőterének két, vitázva-egységes s egységben-vitázó nézetrendszerét jelentették. Szemléletes dokumentuma a Szép Szó-platformnak Ignotus Pál és József Attila közös előfizetési felhívásának szövege, amely a közelmúltban került elő. Fejtő cikkei számát és súlyát tekintve is végig (még Párizsból is) meghatározó szerepet játszott a Szép Szó szerkesztésében, arculatában. Összesen 56 írása jelent meg itt, a Szocializmus és a Népszava magyar irodalmáról írott tanulmányainak nagy része, a humanizmussal kapcsolatos esszék, kortársaival (József Attilával, Illyés Gyulával és másokkal) foglalkozó kritikák, készülő könyveinek (Érzelmes utazás, II. József, Heine) fejezetei láttak napvilágot a Szép Szó hasábjain — jellegmeghatározó kvalitással és kvantitással, a marxista és a polgári demokratikus-humanista eszmekor sajátos metszésvonalán. A folyóirat cikkeinek, tanulmányainak ideológiai színképén belül — Ignotus Pál, K. Havas Géza, Gáspár Zoltán s mások esszéihez képest — Fejtő írásai kétségtelenül szocialista orientációt jelentettek, ha mégoly reformista, eklektikus mozzanatokat tartalmazott is. Említésre méltó az is, hogy a Szép Szó szerkesztősége megbízásából s nevében ő állította össze a Mai Magyarok - Régi Magyarokról című tanulmánykötetet: Fejtőék a lehetőség szerint népfrontos sokszínűségben kérték fel a szerzőket egy-egy magyar, történelmi személyiség portréjának felvázolására. Az 1936 könyvnapjára megjelent, Cserépfalvi kiadású kötet élén József Attila A Dunánál című költeménye állt. 64