Ágh Attila - Bóna Ervin - Fejér László et al.: A kívánt jövőtől a lehetséges jövőig. Tanulmányok a jövőkutatás témaköréből - Studium Könyvek 76. (Budapest, 1976)
II. A marxista jövőkutatás időszerű kérdései
lehetővé tudná tenni, hogy a kapcsolatteremtés ne csak egyoldalú legyen, hanem kölcsönös, hogy intézményesen garantálják az információhoz való jogot, és kizárják az információval való manipulálást stb... stb., a lehetőségek ezen a téren valóban beláthatatlanok. Ha az emberiségnek ez a „szerve” is létrejönne, akkor a fentebb felvetett információszelektálás problémájának megoldásához is lényegesen közelebb jutnánk. A mai nagyvárosi átlagembernek két fő problémája van az információk nagy mennyiségével: nem tud jól szelektálni, és — bármilyen furcsán hangzik is — a szükségesnél kevesebb információval rendelkezik. Mindkét problémát egyetlen példával illusztrálhatjuk: a mai nagyvárosi ember általában jól tudja, hogy hol milyen márkájú gépkocsit vagy porszívót lehet vásárolni, de rendszerint nem tudja, hogy hol lehet egy művészettörténeti előadást meghallgatni. Ebben természetesen nemcsak az egyes ember hibás. A pénz- és áruviszonyok mindent átfogó uralma olyan reklámpszichológiát fejlesztett ki, amely nem az emberi képességek kibontakoztatásának megfelelő, hanem a tőke értékesülési folyamatának megfelelő irányba tereli az emberi szükségleteket. Sajnos, ennek maradványai oly erősek, hogy a termelőeszközök magántulajdonosi rendszerének felszámolása után is érzékelhetők negatívumai. Gondoljunk csak arra, hogy pl. még nálunk is mennyivel intenzívebbek az üzleti célokat szolgáló reklámok, mint — mondjuk — a József Attila Szabadegyetem előadásainak reklámjai. A mindennapi életben tapasztalható információáradat és annak megfelelő szelektálása, súlypontozása tehát jórészt politikai probléma is. Bár az információk tartalma és mennyisége, valamint formája és intenzitása objektív társadalmi-gazdasági és technikai mechanizmusok működése révén függetlenedik az egyes embertől, az egyén szelektálóképessége nem teljesen tehetetlen az információáradattal szemben. Nagy általánosságban azt mondhatjuk: minél erősebb egyéniség valaki, annál határorozottabban működik saját információszelektáló mechanizmusa. 143