Ákos Károly: A lélek. Egy fogalom fejlődése (Budapest, 1964)
Mi a lélek? - A kérdés feltevése
fogják és korlátok közé szorítják ezeket. A társadalom alkotja tehát az egyéni lét átfogóbb alapját. De maga a társadalom is még általánosabb érvényű törvényszerűségek rendjébe illeszkedik. Az emberek összessége a faj, s ez a faj az élők világának óriási rendszerébe tartozik. Az egyes közösségekre jellemző törvényszerűségek csak a fajra vonatkozó általánosabb biológiai törvényszerűségek korlátái közt érvényesülnek. Ilyenformán az egyén életét a létfeltételek háromszorosan határozzák meg. Az egyén a maga minden gondját, baját elsődleges élményként, közvetlenül tapasztalja, kapcsolatait a világhoz lelki jelenségként érzi át, fogja fel. A tudomány viszont e közvetlen tapasztalatok hátterében az összefüggések bonyolult rendszerét mutatja ki. Az egyén számára a döntő fontosságú tények a személyi vonatkozások, a tudomány ezeket az általánosabb összefüggések alárendeltségében ragadja meg. így ellentmondás keletkezik a közvetlen tapasztalatok hangsúlyozta tények és a tudományos megismerés következtetései között. A tudomány számára az egyén elsődlegesnek látszó élményei nagyon összetett viszonyok kifejezői. Zárójelek, amelyeket fel kell oldani. Világosan fejezte ki ezt az álláspontot a költészet sajátosan szabatos nyelvén József Attila: ím, itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. (Eszmélet) E magyarázat azonban nagyon igényes! Nem lehet olcsón megszerezni. Rövid meghatározásokkal nem sokra megyünk. „Az egyetlen reális definíció magának a dolognak a kifejtése ...” (Engels).2 Áz egyén lelki jelenségeinek tudományos megismerése csak kerülővel lehetséges. Messzire kell eltávolodnunk az 2 Marx—Engels Művei. 20. köt. Budapest. 1963. 670. old. 9