Aradi Nóra - Fukász György: Technika és művészet (Budapest, 1974)
III. A technika hatása a művészetre
- Becsaptál! - és elpanaszoltam, hogy népe hogy bánt velem el. Átkoztam a földet, a gépet, a régi és új zsarnokot.- Akié a gép, azé az ember! - dühöngtem és ő kacagott. Arcába vágtam: - Azt hiszed, hogy most a te rabszolgád leszek?- Te mondád! - felelte ő nyugodtan és elfújt, mint egy porszemet. A technikát nem értő, elutasító, a technikai-gépi világtól rettegő felfogással szemben a technika társadalmi meghatározottságának, a kizsákmányolással való összefüggése feltárásának alapja jelenik meg József Attila költészetében. Közös Kosztolányi törekvéseivel, hogy ő is kutatja a technikai világ titkát, az ember viszonyát a gépi világhoz. De a technikát a társadalmi mozgások folyamataiba beágyazva értékeli, a választ a technika társadalmi meghatározottsága alapján keresi, s feltárja a társadalmi-termelési viszonyok összefüggéseit a technikai viszonyokkal. Eljut a technika tudományos értelmezésének küszöbéig, a technika és társadalom közti viszony helyes felfogásához. József Attila igenli a technikai haladást a társadalom felemelkedése szerves részeként. A proletariátus feladata a technika elsajátítása, s a „dolgozók finom fémállama" a cél, a megoldás. Az emberi haladás perspektívájában idézi fel a technikai világ képét 1923-ból való A kozmosz éneke című szonettkoszorújában. A 15 részből álló ciklus végén, mintegy összegzésképpen foglalja össze technikaértelmezését: 104