Aradi Nóra - Fukász György: Technika és művészet (Budapest, 1974)

III. A technika hatása a művészetre

Külön világot alkotok magam. Kerengő bolygó friss humusza lelkem, Szépségfák állnak illatokkal telten. Dübörgő gépváros zúgó agyam. A technikai vívmányokhoz való viszony, a technika értel­mezése éppen ennek az utolsó sornak többszöri vissza­térésével fogalmazódik meg, metaforikusán jelezve techni­ka és ember kapcsolatát. Más verseiből még közvetleneb­bül csendül ki, hogy számára a technika az élet természetes közege. A technika asszimilálódik az emberi viszonyokhoz. A Munkások című versben írja: S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíjjá esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. A háttér: a technikai fejlődés adott foka a tőkés Magyar­­országon. Ez a „gépi világ" József Attila megítélése szerint nem önmagában létezik, hanem a magyar munkások gépi világa. Örömeik és gondjaik, lehetőségeik és félelmeik összefonódnak a gépekkel, a technikai világ létével. S a kizsákmányolás, a kapitalizmus elleni lázongásuk is össze­függ a géphez való viszonnyal, a gépek tőkés felhasználá­sával. Technikaértelmezése tehát a termelési viszonyok és a technika összefüggésére támaszkodik, szemben a techni­cista felfogásokkal. A technikai világhoz való kapcsolata osztályharcos jellegű, technikamagyarázata osztálytar­talmú. A technikához, a géphez való viszonyt a proletárok szemével kutatja pl.: Eső c. költeményében. 105

Next