Aszmusz, V. F.: Immanuel Kant (Budapest, 1982)

V. F. ASZMUSZ IMMANUEL KANT Valentyin Ferdinandovics Aszmusz nevét és munkás­ságának legjelentősebb termékeit megismerhette már a magyar olvasóközönség is. A közelmúltban elhunyt kiváló szovjet filozófus és filozófiatörténész több ki­sebb írása és néhány könyve - a Descartes, a Marx és a polgári historizmus kiadónk gondozásában - meg­jelent hazánkban az elmúlt években. Ez a monog­ráfiája Kant születésének 250. évfordulójára íródott. Áttekinti Kant természettudományos - elsősorban kozmogóniai és matematikai - tevékenységét, s beható­an elemzi a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelmé­letet, az etikát, a szerves természetre meg az emberre vonatkoztatott célszerűség-tanát és a sokak által saj­nálatosan, indokolatlanul lebecsült, elhanyagolt eszté­tikát. Vizsgálódásai során Aszmusz nem ismerteti külön Kant életművének szociális és szellemi környe­zetét, hanem a XV III. századi európai és német tár­sadalmi viszonyok, harcok, a természettudományos és a filozófiai gondolkodás addigi eredményei s a nagy német filozófus egyéniségének találkozásából bontja ki a kanti eszmerendszer értékeinek és gyengeségeinek megszületését és kifejlődését. Végeredményként jobban ismerjük és értjük Kant agnoszticizmusból fakadó in­gadozását materializmus és idealizmus között, végső soron idealizmusba torkolló gondolkodásmódját, s fő­ként: dialektikájának formalizmusát, de azt is, mi­képpen válhatott mégis a - Hegel által kidolgozott, majd Marxnál materialista alapokra helyezett és be­tetőzött - valóban tudományos, tartalmi dialektika egyik előfutárává, sőt közvetlen ösztönzőjévé.

Next