Auerbach, Erich: Mimézis. A valóság ábrázolása az európai irodalomban (Budapest, 1985)

Miként jelenik meg a valóság az iro­dalmi műben? Hogyan és miért ábrá­zolja az ember saját valóságát, a törté­nelmi és egyéni sorsot, a társadalmi viszonyok hálózatát és a maga kiküzd­­hető helyét ezek sűrűjében? Hogyan határozza meg a kor, a kor atmoszférá­ja azt a stíluseszményt, amelynek je­gyében az ember a számára lehetséges vagy kijelölt utakat megrajzolja? Ezek azok a kérdések, amelyekre Erich Auerbach nagyszabású stílus- és mű­velődéstörténeti „esszé-szvitjében” vá­laszt keres. Valódi szellemi izgalmat és esztétikai gyönyörűséget kínáló bri­liáns szövegelemzések sorában kíséri nyomon a különböző korok társadalmi és hétköznapi valóságának ábrázolását Homérosztól és a Bibliától a XX. szá­zadi modern pszichológiai regényig, Virginia Woolfig. Auerbach elemzésmódja és irodalom­­történeti koncepciója lenyűgözően ere­deti; műve a ma is érvényes irodalom­­tudományi művek legjava tennéséhez tartozik, elbűvölően elegáns előadás­módja, esszétechnikája egyszersmind az irodalom-népszerűsítés modelljévé teszi.

Next