Bahtyin, Mihail Mihajlovics: A szó esztétikája. (Válogatott tanulmányok) (Budapest, 1976)

Mihail Mihajlovics Bahtyin (1895—1975) a XX. századi irodalomtudomány, kultúr­történet és művészetelmélet kimagasló egyénisége. Dosztojevszkijről és Rabelais­­ról írott monográfiái megjelentek fran­ciául, németül, angolul, olaszul, romá­nul, szerbül, lengyelül, japánul, és alap­művei lettek nemcsak az irodalomtörté­neti, hanem a kultúrtörténeti, műfajelmé­leti, poétikai kutatásoknak is. Bahtyin eredeti koncepciója nehezen il­leszthető' be a század közismert irodalom­­elméleti és művészetfilozófiai irányzatai közé. A formalista-strukturalista irányza­tokkal éppúgy szemben áll, mint a vulgár­­szociologizmus minden válfajával, vagy a klasszikus filozófiai műértelmezési hagyo­mányt folytató deduktív esztétikákkal. Bahtyin a művészeti és kultúrtörténeti jelenségek vizsgálata során arra törekszik, hogy azok nyelvének, stílusának, szerke­zeti sajátosságainak föltárásával rekonst­ruálja a bennük kifejeződő, történelmileg kialakult általános tudatformákat, világ­látási és érzékelési módokat. Ő maga stí­lusszociológiának, „szociológiai stiliszti­kának” nevezte módszerét. Konkrét törté­neti kutatásai nyomán az európai kultúra olyan korszakai keltek új életre, amelyeket hosszú időn át a félreértések, a megszokás által szentesített előítéletek halott filoló­giai adathalmazzá merevítettek. Tanul­mányai a nyelv esztétikai funkcióiról, a költői és prózai nyelv közötti különbségek szociálpszichológiai okairól, a regény­forma és a „regényszerű életérzés” kelet­kezéséről, a káromkodások és a testiség történelmi jelentésváltozásairól, a kaland­regény szerkezetében kifejezésre jutó élet-

Next