Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek. Bodrogköz (Budapest, 1975)

Amerika nekem nem szülőhazám...

— Hé, emberek hova, hova ? — Ahol munkát, dolgot kapnánk, tág világban ide s tova, puszta hat hét a tarisznyánk. József Attila AMERIKA NEKEM NEM SZÜLŐHAZÁM... Keserű emlék ülte meg a bodrogközi apró falvakat. A szegénység mindenféle kivezető utat megkeresett. Sokan végső elkeseredésükben beálltak cselédnek valamelyik tanyára, mások a már megszokott kepés munkán igyekeztek a család télirevalóját megkeresni. A filoxera­­pusztítás után újratelepülő hegyaljai szőlők csak időnként kecsegtettek egy kis keresettel, a messzi szerencsi cukorgyárba pedig nehezen jutottak el. Esténként az ólakban ültek össze az emberek, és meghányták-vetették sanyarú helyzetüket. — Nincs itt mit tenni, meg kell próbálni Amerikát —javasolta az egyik legény. — Most jött haza egy karádi ember, de még szegényebb, mint mikor útnak indult, fizetheti a jegy árát is. — Van nekem egy komám Kiskövesden — folytatta egy idősebb ember —, az új házat épített, négy hold földet vett három évi keresményéből. Igaz, úgy megdolgoztatták, hogy a száraz köhögés azóta se hagyja el. — Akinek szerencséje akad, az egy év alatt megszedi magát, mégcsak meg se fárad túlságosan. Jöhet a sok dollárral haza, nem hiába mondta valaki az újhelyi vásáron a lacikonyhában: Amerika aranybányák hazája, Sült galamb száll minden ember szájába. Az óvatosabbak nem hittek az ilyen mendemondáknak. Biztosat akartak tudni. Ezért taskót kanyarítva nyakukba, elmentek a szomszédos falvakba a tengerentúlt megjárt rokonokat, komákat megkérdezni, mit tapasztaltak. Mindenki mást beszélt. Mégis sokan rászánták magukat a nagy próbára. A „cocilista világ” előtt a Bodrogközben kevés amerikás akadt, és olyan faluról is tudtak, ahonnan egyetlen ember se járta meg a nagy vizet. Alig telt el néhány év, amikor a legtöbb falu férfi lakosságának 30—40 százaléka vándor­botot vett kezébe, és nekiindult a nagy útnak. Megüresedtek, elnéptelenedtek a házak, az urak kepéseket is messze földről hozattak. De nemcsak a szegénység indult meg, hanem a jobbmódúakat is csábította a gyors meggaz­dagodás reménye. Az útiköltség előteremtése nagy és nehéz feladatnak bizonyult, amint arról Csáki Kű József sorai is vallanak: Eladtam lovaim, csikóval szerszámmal, Hogy biztosabb legyek az elutazással. 17 Lápok, falvak, emberek 257

Next