Balázs Dénes: Tájfun Manila felett - Világjárók 99. (Budapest, 1975)

BALÁZS DÉNES Tájfun Manila felett E könyv majdani olvasói közt bizonyára többen is akadnak, akik a címet olvasva nem vágják rá, hol is van Manila, de mi­után végigolvasták Balázs Dénes mindvé­gig lebilincselő, kalandos vándorlásáról szó­ló beszámolóját, ismerősként gondolnak majd vissza a Csendes-óceánban elterülő Fülöp-szigetekre, az egzotikus archipelagus­­ra és annak szép, barátságos, jóindulatú lakosságára. Az ismert geográfus szerző, jóformán csak egy hátizsákkal felszerelve, jórészt saját erőforrásaira támaszkodva, tudomá­nyos „kíváncsiságát” kielégítendő utazott a Fülöp-szigetekre, hogy a maga részéről, saját kutatásaival, helyszíni megfigyelései­vel is hozzájáruljon annak a tudományos kérdésnek az eldöntéséhez, hogy milyen tör­vényszerűségek határozzák meg a mészkö­ves vidékek (karsztok) fejlődését, különle­ges tájformáik kialakulását. A szerző hosszú, kalandokban bővelkedő utazást tett a szigetvilágban: gyalogolt, ha­józott, repült; megkínálták sült macskafej­jel, látott kakasviadalt, tudja, milyen a ni­­dóleves, evett papáját és kasszavát, ivott tubát és kókusztejet, átélt egy hatalmas táj­funt, megmászta a „csokoládéhegyeket”, csónakázott a föld alatti folyóban, ahonnan csak „életmentő halak” segítségével jutott ki, és vad vihar közepette nézett bele egy vulkán füstölgő kráterébe. Balázs Dénes útikalandjairól igen sok ér­dekes, a szigetvilágot sokrétűen bemutató fényképet is készített, ezekből a kötet mellékleteként ízelítőt kap az olvasó. Tudo­mányos megfigyeléseit (pl. a szigeteket az ázsiai kontinenssel összekötő szárazföldi híd létezését) térképekkel is bizonyítja. Egy „megszállott” tudós izgalmas felfe­dező útja bontakozik ki az olvasó előtt a könyv lapjain. GONDOLAT

Next