Balázs János - Bóka László (szerk.): Stilisztikai tanulmányok (Budapest, 1961)
Gáldi László: A legújabb magyar költészet stílusproblémái
190 GÁLDI LÁSZLÓ Egészen másképpen zeng Illyés hármas tagolású szabad verse: Egy igazi Urat | ismertem itt meg én, | a halál csámcsogó hatalmát 1 (Egy ősz) . . . Ez kell nekünk, | ez a testes csaplárnő | és e vad zsivaj! (Szétvert sereg) Sivít a szélkakas? | Nekünk, nekünk, komák, | csárdázhat a hideg! (Mulató szolgák) Mindez arra mutat, hogy a költői mondattan szempontjából a szabad verset sem lehet fenntartás nélkül a kötött vers hullámzásától kísért, „kecsesen okos csevegés” ellenpólusának tartanunk; mivel a szabad vers legfontosabb versalkotó eleme a szünet, vagyis egy par excellence mondattani tényező, valószínűnek látszik, hogy a szabad vers különböző típusainak szünetigénye esetleg éppen oly vagy még bonyolultabb szabályok függvénye lehet, mint más metrikai kötöttségek. Természetesen nagy figyelmet kell szentelnünk egyéb ritmikai tényezőknek is, például a sorzáró szavak ritmikai elrendezésének; éppen a szabad versben mintha sokszor újjáélednének még a klasszikus „clausulák”, mondatzárlatok is. 12. A tárgyalt korszakot két magyar „Ars poetica” fogja közre; az egyiket József Attila írta 1937-ben, a másikat pedig két évtizeddel később Weöres Sándor. Mindkét vers a horatiusi „Exegi monumentum .. .” problémáit görgeti, vagyis azt a gondolatkört, melyet nálunk az utóbbi évek során Puskinnak széles körben megismert és szintén Horatiusbán gyökerező Emlékmű című verse is gazdagított. József Attila viharos lendületű s mégis tökéletesre csiszolt vitaversében sok a történelmileg kötött aktuahtás; mindezzel összefonódva azonban — s egy szakaszban ezzel a kategorikus imperatívusszal: „Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat” — kicsendül belőle az új „aere perennius’'-motívum is: „A mindenséggel mérd magad 1” A költő tehát, mint egykor Baudelaire, a Les phares írója, érzi