Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)

Nagy Lajos

a gyárakba, földekre már el nem juthatott. Ezért több volt, mint hiba, új életünk ábrázolását kívánni az önélet­rajzában oly maradandót és emlékezetest teremtő nagy írótól. A tárgy dogmája és fétise elfedte sokak elől az esz­mét, amelyért oly sokat és nagyot alkotott. Az írók írnak, de az irodalmi világ korlátoltsága és kicsinyessége alatta marad az írásoknak és sokat rontott utolsó évein. Méltatlanok körül viták viharzanak, a va­lóban maradandóra kevés a figyelmünk. Irodalmi éle­tünknek a valóságos értékek rendjét kell keresnie, másképp utat téveszt egész nemzedékünk. Nagy Lajos műve bizonyltja, hogy csak a művészi erkölcs és igazság talapzatára helyezett szépség maradandó, nagy és meg­indító. Csak igazi mű élteti az írót, az irodalmat és a nemzetet. 203

Next