Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)

József Attila

JÓZSEF ATTILA A MAMA Az a Gát utcai ház, ahonnan József Attila útnak in­dult, az új magyar költészet jelképe lett. A „bűnös, ta­laj tálán, nyelvünket megrontó, eszményeinket a durva anyagiasság színvonalára süllyesztő” Budapest olyan köl­tőt adott irodalmunknak, aki nyelvünk új gazdagodását s a modem eszmék izzó hevületét ajándékozta nemzedé­künknek. Sokszor láttam őt, amint a Japán-kávéház kopott pamLagjára, épp saját karikatúrája alá telepedett. Most újra látom. Akkoriban bajuszt növesztett és csontos, lel­kes arca Petőfiéhez hasonlított. Töltőtollat s papírt vett elő, feketekávéja ott gőzölgött már, de ő kissé féloldalt hajtott fejjel elgondolkozott, komoly, szép, barna sze­mét valami lényeges, de nem látható dologra függesz­tette. A világ és a lélek ellentmondó szólamai között ön­magát, igazi lényét kereste. A kusza, zagyva hangokból, az élmények törmelékei alól, a világ zajából, mindunta­lan csak egy szegény ferencvárosi kisgyerek sírását vélte hallani. Az apa, József Áron, a szappanfőző ezermester, a mu­tatványos életre vágyó, kalandoslelkű szocialista, korán eltűnt Attila életéből. A családi legenda szerint átevezett . az Óceánon. A mama mosni járt a nagyságákhoz. Jolán, 204

Next