Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)
József Attila
Etus, cukorkát árultak a Világ-moziban, vagy ébredező leányságuk érzelmeiben botladoztak. Attila egyedül maradt a hulló vakolatú ház vad gyerekei és marakodó szomszédai között. Egyedül kellett megküzdenie a gyermekkor kísérteteivel és szerető simogatás ritkán szabadította meg rémképeitől. Egy kis gyerek sír című versében az ő sírását vélem hallani. A sötét szoba sarkában zokog Egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sír, mint cipő alatt a homok, Vergődik, minit a nehéz tengerek. Könnyes, miként északra nyíló völgy. Könnyes, minit könnyes a szem ürege. Könnyes, miként a kő alatt a föld, Könnyes, miiként az ablak üvege. Az Iszonyatban még szívszorítóbb a magára hagyott gyermek panasza. A szobakonyhán félhomály van. Az alkóv mögött szenderag csücsörgő szájjal, rongy pályában s felmyög néha egy kisgyerek. Rezeg,' irándul, mint őszi szélben tócsa a rideg köveken. Egy kislány, gondolkodva mélyein, ül a sarokban félszegen. Csak ketten élnek az alkóvban, (kiket vágy éltet s gyűlölet. Bundáis kutyával, megkopottam Ráikóczi-ámy az ágy felett. A kislány hétéves. Kiszökne s itt benn ugrálni sem lehet. A mama lelkére kötötte ezt a dögöt, a .gyermeket. De a kiszakított idézet nem tükrözi híven az iszonyatot, amelyre József Attila emlékezni látszott. A gon-205