Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)
József Attila
hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott felvilágosító barátként mellettem senki sem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.” József Attila 1937-ben írta e sorokat egy kereskedelmi vállalathoz, amelynek tisztviselője szeretett volna lenni. Furcsa ajánlkozás mindenesetre, olyan nyíltság, őszinteség nyilatkozik meg minden szavában, amely a kereskedelmi élet sablonjai közül bizonyosan kirívó. S még itt is, ahol semmi részvétre, megértésre nem számíthatott, elmondja legfőbb panaszát az élet ellen: „árva voltam”. Ajánlkozásában megemlíti még, hogy szerkesztője a Szép Szónak, becsületesnek tartja önmagát és azt hiszi, gyors a felfogása. A Curriculum Viíaeben egész életéről számot ad és százféle foglalkozásán látszik, hogy milyen nyomorúságban kallódott. Mint diák házitanítóskodik, majd kukoricacsősz és mezei napszámos Kiszomborban. Érettségi után egy kis pesti bank könyvelője lesz. Később beiratkozik a szegedi egyetemre, de Horger Antal tanár úr Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolja a tanári pályáról. Hogy tovább tanulhasson, a bécsi egyetemre megy és a Rathauskeller előtt újságot árul. Később Párizsban, a Sorbonne-on tanult. Tizenhét éves költő a Nyugat hasábjain, még e nagymúltú folyóiratunknál is példa nélküli. Méltó ember üdvözölte pályája elején. A nagy és nemes Juhász Gyula írta első verskötetének előszavában: „ .. . József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása — és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen — őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni...” 212