Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)

József Attila

hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fel­­világosító barátként mellettem senki sem. Már megje­lentek első verseim is, 17 éves koromban írt költemé­nyeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.” József Attila 1937-ben írta e sorokat egy kereskedelmi vállalathoz, amelynek tisztviselője szeretett volna lenni. Furcsa ajánlkozás mindenesetre, olyan nyíltság, őszinte­ség nyilatkozik meg minden szavában, amely a kereskedelmi élet sablonjai közül bizonyosan kirívó. S még itt is, ahol semmi részvétre, megértésre nem szá­míthatott, elmondja legfőbb panaszát az élet ellen: „árva voltam”. Ajánlkozásában megemlíti még, hogy szerkesz­tője a Szép Szónak, becsületesnek tartja önmagát és azt hiszi, gyors a felfogása. A Curriculum Viíaeben egész életéről számot ad és százféle foglalkozásán látszik, hogy milyen nyomorúság­ban kallódott. Mint diák házitanítóskodik, majd kukorica­csősz és mezei napszámos Kiszomborban. Érettségi után egy kis pesti bank könyvelője lesz. Később beiratkozik a szegedi egyetemre, de Horger Antal tanár úr Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolja a tanári pályáról. Hogy tovább tanulhasson, a bécsi egyetemre megy és a Rathauskeller előtt újságot árul. Később Párizsban, a Sorbonne-on tanult. Tizenhét éves költő a Nyugat hasábjain, még e nagymúltú folyóiratunknál is példa nélküli. Méltó ember üdvözölte pályája elején. A nagy és nemes Juhász Gyula írta első verskötetének előszavában: „ .. . József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása — és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen — őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni...” 212

Next