Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)
József Attila
lektikus és történelmi materializmus, mások szemében néhány sémává, mechanikus, polgári materializmussá zsugorodott, amely csak az anyag szerepére vetette a súlyt és elfeledkezett a mozgás, a változás, a harc törvényeiről. József Attila nem tartozott ezek közé. Ö megértette a tett filozófiáját. József Attila a harmincas években osztozott a forradalom közvetlen győzelmének reményében, amelyben később oly sok barátjával együtt csalódnia kellett. A világ, amelynek megszületésére várt, semmiképpen sem hasonlított ahhoz, amely valóban megszületett. Szétfoszlott remények, megnehezült életfeltételek, belső és külső baj ok egjyaránt saját lelki problémái felé vetették a költőt. Saját egyensúlyát, tulajdon „egységét” akarta már csak megtalálni. SZERELEM Valljuk be, hogy József Attilának a szerelemben sem volt szerencséje. A pubertáskori súlyos zavarokról és öngyilkossági kísérletéről maga számol be egy helyen. Sándor Kálmántól, József Attila jóbarátjától hallottam, hogy egyszer Párizsban valami szórakozóhelyen megismerkedett egy svéd társasággal, József Attilának megtetszett egy szép, magas, svéd nő, akit hevesen, de éppen oly sikertelenül ostromolt. A költő efölött való elkeseredésében még az éjszaka öngyilkos próbált lenni. A szép, szőke Luca éppúgy visszautasította Attila szerelmét, mint később analitikus orvosnője és Flóra. Szerettem Lucámat, de Luca nem szeretett. Bútoraim árnyaik. Barátaim nincsenek. A nők megijedhettek nyugtalan, furcsa magaviseletétől. Luca arrafelé lakott, amerre a szegedi vonat el216