Barabás Tibor: Egy nép nevelői. Arcképek és tanulmányok - Élet és Tudomány kiskönyvtár 12. (Budapest, 1959)

József Attila

lektikus és történelmi materializmus, mások szemében néhány sémává, mechanikus, polgári materializmussá zsugorodott, amely csak az anyag szerepére vetette a súlyt és elfeledkezett a mozgás, a változás, a harc törvé­nyeiről. József Attila nem tartozott ezek közé. Ö megér­tette a tett filozófiáját. József Attila a harmincas években osztozott a forra­dalom közvetlen győzelmének reményében, amelyben később oly sok barátjával együtt csalódnia kellett. A világ, amelynek megszületésére várt, semmiképpen sem hasonlított ahhoz, amely valóban megszületett. Szétfosz­­lott remények, megnehezült életfeltételek, belső és külső baj ok egjyaránt saját lelki problémái felé vetették a költőt. Saját egyensúlyát, tulajdon „egységét” akarta már csak megtalálni. SZERELEM Valljuk be, hogy József Attilának a szerelemben sem volt szerencséje. A pubertáskori súlyos zavarokról és öngyilkossági kísérletéről maga számol be egy helyen. Sándor Kálmántól, József Attila jóbarátjától hallottam, hogy egyszer Párizsban valami szórakozóhelyen megis­merkedett egy svéd társasággal, József Attilának meg­tetszett egy szép, magas, svéd nő, akit hevesen, de éppen oly sikertelenül ostromolt. A költő efölött való elkese­redésében még az éjszaka öngyilkos próbált lenni. A szép, szőke Luca éppúgy visszautasította Attila szerelmét, mint később analitikus orvosnője és Flóra. Szerettem Lucámat, de Luca nem szeretett. Bútoraim árnyaik. Barátaim nincsenek. A nők megijedhettek nyugtalan, furcsa magavise­letétől. Luca arrafelé lakott, amerre a szegedi vonat el­216

Next