Bartha Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben (Budapest, 1973)
I. fejezet. A keresztes hadjárat
4. Vita a királyi tanács ülésén Bakócz Tamás hosszú és viszontagságos téli utazás után 1514 márciusának első napjaiban érkezett meg székhelyére, Esztergomba. Rövid pihenő után, legkésőbb március 23-án Budára ment, ahol a hadjárat arany keresztjével bevonuló főpapot nagy tiszteletadással fogadták. Az üdvözlő beszédet Szatmári György pécsi püspök, kancellár mondta, s jelen volt az akkor hétesztendős Lajos királyfi is. II. Ulászló, valószínűleg súlyos betegsége miatt, nem volt jelen az ünnepi aktusnál, ízületi fájdalmai és hidegrázása betegágyához kötötte, de az ügy fontosságára való tekintettel a lehető leggyorsabban összehívta a királyi tanácsot. E testületnek, mint a király tanácsadó szervének, kellett döntenie a tervezett vállalkozás sorsáról. Az ülés március 23-án kezdődött, lefolyásáról forrásaink közül Istvánffy Miklós beszél a legrészletesebben, A magyarok történetéből című munkájában. Szerinte Bakócz beszámolt a tanácsnak útjáról, majd bemutatta a bullát. Előadta, hogy noha Rómától pénzsegélyt egyelőre nem várhatnak, s nem számíthatnak a nyugati fejedelmekre sem, mert egymás elleni harcaik lefoglalják őket, mégis kedvező az alkalom, mert az oszmán birodalom is belső zavarokkal küzd. Az ország anyagi helyzete nem engedi meg jelentős reguláris hadsereg felállítását, a pápai bullában biztosított feltételek nyomán azonban remélhetőleg nagy számban jelentkeznek majd önkéntesek a keresztes zászló alá. Éppen ezért javasolja a keresztes hadjárat kihirdetését. A főurak nagy része támogatta az érsek tervét, de voltak néhányan, akik ellene nyilatkoztak. Ez utóbbiak között lett volna Istvánffy szerint Telegdi István kincstartó, akinek szájába a leírás szerzője humanista szokás szerint terjengős beszédet adott, melynek lényege, hogy a főúr látnoki módon előre megjósolja: az összegyűjtendő parasztok, ha erejük tudatára ébrednek, fegyvereiket uraik ellen fogják fordítani, s ezért ajánlatosabb lenne a keresztes próbálkozás helyett pénzt gyűjteni rendes hadjáratra. A tanács és maga a király is megmaradt azonban korábbi véleményén, s Bakócz javaslatát elfogadták - folytatja Istvánffy. A végeredményt tekintve, szavában nem is kételkedhetünk. Az érsek egy május 2-i levelében a leghatározottabban hivatkozik a tanács beleegyezésére, sőt levelének egy formulaszerú részében felsorolja az ülés résztvevőit is. Utóbb pedig, a felkelés kezdetén, amikor a vállalkozás elfajulásáért felelősségre akarták vonni, a király és „az ország” hozzájárulásának igazolására pecsétes iratokra hivatkozott. Találunk bizonyítékot arra is, hogy a vélemények különböztek, s többen ellene voltak Bakócz tervének. Egy május 8-án Budán kelt levél beszámol arról, hogy sok főúr ellenezte a bulla kihirdetését, de az érsek nem engedett. Szemükbe vágta, hogy a bullát mindenképpen kihirdeti, ha kell egyedül, a többiek mellőzésével. Az ország nemességének általános ellenzéséről pedig a Wunderzaichen néven ismert, még 1514 nyarán megjelent német röpirat szintén igen friss beszámolója tudósít. S a nemesség hangja valamilyen 29