Batki, Leonyid: Az itáliai reneszánsz (Budapest, 1986)

„Egy-egy kulturális korszak értelme azért változik tovább a korszak lezáru­lása után is, mert minden újabb fejlő­dési fok megváltoztatja az összes előző fejlődési fokozat helyét a világtörténel­mi folyamatban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy változnak a történetírói módszerek és koncepciók, még csak nem is arról, hogy az utókor, a társada­lom, az osztályok, a kulturális irányza­tok, a tudományos iskolák, a kutatók önmagukból kiindulva ítélik meg a múltat, hanem kifejezetten arról, hogy a múlt: része az emberiség jelenét és jövőjét is magába foglaló végtelen és ezért ismeretlen egésznek, objektív tar­talma ettől az egésztől függ, s amilyen mértékben a jövő jelenné, a jelen pedig múlttá válik, amilyen mértékben a múlt terebélyesedik, úgy ölt minden egyes szakasza új arculatot.” Leonyid Batkin könyvének beveze­tőjéből idéztünk. A jeles szovjet tudós 1932-ben született, könyveit és tanul­mányait a többi között olasz, német, angol nyelvre is lefordították, Európa­­szerte a legkiválóbb reneszánsz- és hu­manizmus-szakértők közé sorolják. Könyvében a reneszánsz társadalmi előfeltételeit, alkotóinak szociális, pszi­chológiai és művészi jellemzőit, életstí­lusuknak és gondolkodásmódjuknak kölcsönviszonyát, a reneszánsznak és az őt megelőző, illetve követő korsza­koknak a kölcsönhatását vizsgálja, kü­lönös tekintettel a korszakváltásokra. Az itáliai reneszánsz eredeti, gondolat­­gazdag, vitára és továbbgondolkodásra késztető, alapvető munka.

Next