Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs (Budapest, 1966)
Tárlatvezetés
a hajdani „szecessziós modem”, akkor már a konzervatív csoport zsűrijének tagja, viszolyogva pillantott a becsomagolva is embertelen formát sejtető' tárgyra. Jó érzékkel nyomban észlelte, hogy ami a papírburokban rejtőzik, természethű ábrázolás nem lehet.- A C-zsürihez, kérem, nem ide! - szólt rá kissé türelmetlenül a csomagot tartó emberre. - Az absztrakt szobrok a C-bizottság elé tartoznak. A micisapkás meghökkenve bámult Toroczkaira:- Nem hiszem, hogy ez bármilyen bizottságra is tartozna - mondta aztán, csomagját óvatosan letéve -, mivelhogy ez nem szobor, hanem az új WC- csésze... A sommásan formalistának nevezett irányzatokat képviselő Európai Iskola és a sok tekintetben gyakorta mereven, túl kategorikusan értelmezett szocialista realizmus „őrségváltása” idején, 1948-1949 körül a szentendrei művésztelepen is nagy viták folytak a piktorok között. Egy ilyen vitában éppen Czóbel Béláról, a Párizsban is kivételes sikereket aratott, kiváló mesterről esett szó, és Schubert Ernő, az Iparművészeti Főiskola későbbi főigazgatója, aki egyébként az absztrakt művészet tájairól jutott el a szocialista realizmushoz, hevesen, s talán nem is eléggé meggondoltan odavetette:- Ugyan, Czóbel... Mit akartok vele . .. ? Dekadens párizsi... érdektelen ... Az ilyen festőkön túllépett az idő. A többiek megpróbálkoztak egy-két ellenvetéssel, aztán sorra elhallgattak. Subi - Schubert Ernő - elvi szilárdságán semmi érvelés nem tudott rést ütni. Diener-Dénes Rudolf, aki abban az időben szintén Szentendrén dolgozott, a befulladt vita után elmélázva sétált Fónyi Gézával a virágba borult utcákon. Egyszer csak megállóit, végigpillantott egy napfényben rezgő, színpompás tájrészleten, s felsóhajtott:- Látod, Géza, ilyet szeretnék én festeni, ilyen tündöklő, ilyen rezzenő, sugaras szépséget... Fónyi elhúzta a száját:- Nem hallottad, mit mondott Subi... ? - jegyezte meg kissé csípősen. Diener-Dénes bólogatott:- Hallottam, hogyne hallottam volna. Azért mégis ... Csak úgy vasárnap ... magamnak ... Fónyi Géza. Szűr Szabó József rajza, 1966 256