Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs (Budapest, 1966)
Irodalmunk berkeiből
1935 november táján József Attila ajándékot szeretett volna venni nevelt leányának, a 12-13 éves Szántó Évának a születésnapjára, s nem voltmibó'l. Mégis, mikor a kislány betoppant a szobába, hirtelen felderült a költő' arca:- Éva - mondta a leánykának magát mától kezdve tegezni fogom. Nincs egy vasam sem, tehát a tegezést kapod tőlem ajándékba a születésnapodra. Szervusz. A kis Éva ragyogó szemmel nézett a költőre. Elkapta a kezét, és rajongva kérdezte:- És Attila bácsi... én is visszategezhetem?- Várjunk, kislányom - emelte fel ujját Attila azzal még várjunk egy kicsit. Azt majd karácsonyra adom ajándékba. Pesti legenda Karinthy Frigyes haláláról. 1938. augusztus 26-án két író: Goda Géza novellista és Forgács Antal költő - beszélgetett a budapesti Japán-kávéház egyik asztalánál. Odajön hozzájuk a poéta Peterdi Andor, leül, és azt mondja:- Karinthyval álmodtam az éjszaka. Peterdi elmesélte lidérces álmát. Temetőben járt, virággal díszített sírok között. Egyszer csak valami tisztás félére ért, s távolabb egy hajladozó figurát látott. - Alighanem ember lesz - gondolta álmában Peterdi, s közelebb ment, hogy megnézze, mit csinál. Odaért az emberhez, hát látja, hogy sírt ás. Serényen dolgozott hatalmas ásójával, maga mögé hányta a homokot, s mikor egyet fordult, Peterdi felismerte a sírásót: Karinthy Frigyes. Az író verejtékező homlokát törölgette, s ügyet se vetett Peterdire, akivel - ébren - szíves barátságban volt. Peterdit elfogta az álomgörcs: sokáig nem tudott megszólalni. Nagynehezen nyögte ki:- Mit csinálsz, Frici? Karinthy leszúrta maga mellé az ásót, rákönyökölt, mint Hamlet sírásója, s közönyösen felelte:- Látod. Sírt ások.- Kinek ásod a sírt?- Magamnak. Kirántotta a földből az ásót, és dolgozott tovább. Munka közben még odavetett barátjának néhány szót:- Bebizonyítom, milyen egyszerű dolog a halál. Az ember megássa a saját sírját, aztán mikor elég mély, belefekszik, behunyja a szemét, s elkiáltja magát: Jó éjszakát! 19 Békés István 289