Békés István: Napjaink szállóigéi. 2. kötet (Budapest, 1977)
Ifjú szívek és fiatal életek
Három esztendő múlva a Levegőt! című versben József Attila már mint a proletár külváros fogalmát ismétli — kifejezést, amely aztán néhány évtized alatt nyelvünknek társadalmi képzetekkel dúsan árnyalt eleme lett. Szavalóestek, rádióközvetítések százai siettették ~ szállóige meghonosodását. Versválogatások, műsorösszeállítások sora viselte ezt a címet (—, Műsorfüzet József Attila születésének 50. évfordulójára, a Népművelési Intézet és a SZOT Kulturális Osztályának kiadása, Népszava, Budapest, 1955.). A serdülő fiatalság körében főleg József Jolán regényesített József Attila-életrajza volt a népszerűsítés eredményes közege (—, Athenaeum, Budapest, 1950., és Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1951). <$ E társadalmi-topográfiai meghatározáson kívül a költeménynek még számos töredéke kristályosodott szállóigévé. A munkásosztály fiait, az osztály nélküli társadalom kiküzdőit, megteremtőit ~ különböző szakaszaiban a költő pregnáns megjelölésekkel illeti: Új nép, másfajta raj <$ És az anyag gyermekei. <$ Gyakorta idézzük a kiforrott szocialista társadalom normáinak összefoglalására ezt a költői kategóriát: ... gyönyörű képességünk, a rend ... <1 Továbbá a költő hivatásának marxista ihletésű meghatározását: A költő ... ... az adott világ varázsainak mérnöke . .. <f aki: tudatos jövőbe lát. A A város pereméről kelt másik nagy poéma: a Levegőt! (1936) utolsó strófájából származik a szóban-írásban annyit citált, annyi plakátra-transzparensre felfestett-nyomtatott szállóige-invokáció: 879