Béládi Miklós - Bodnár György (szerk.): A magyar irodalom története 1905-től napjainkig (Budapest, 1967)
Irodalomunk a két világháború között (1919-1945)
József Attila 457 testvére még az ő születése előtt meghalt. Amikor hároméves volt, apja váratlanul elhagyta a családot, azzal a szándékkal, hogy majd kivándorol Amerikába, de csak Romániába jutott el. József Attila emlékeiben leginkább az Amerikába való kivándorlás terve, illetve legendája maradt meg személyéről. A három gyerek eltartásának gondja az anyára maradt, aki ezért három évre kénytelen volt a két kisebbiket Öcsödre, paraszti nevelőszülőkhöz adni. Pesten továbbra is a Ferencváros utcáiban élték a kor proletárcsaládjainak jellegzetes: küzdelmes és viszontagságos életét. Tizenhárom éves korában József Attila már rendszeresen írogatott verseket. A forradalom napjaiban az események izgalma magával ragadta; az ekkoriban kezébe került Lenin - füzetet felnőtt korára is megőrizte. 1919-ben anyja meghalt. Jolán nővére, aki ekkor ment férjhez Makai Ödön ügyvédhez, magához vette két kisebb testvérét, akik azonban csak az anyagi nyomorúságtól szabadultak meg ezáltal: otthonra nem találtak. Attila polgári iskolába, majd a makói gimnáziumba járt, közben néha különféle fizikai munkákat végzett. Ekkoriban írt verseivel felkereste a Szegeden lakó Juhász Gyulát, aki lelkesen melléje állt. (Közben egy alkalommal kamaszos felindultsággal öngyilkossági kísérletet követett el, ezért el kellett hagynia az iskolát.) Versei kezdtek megjelenni, s tizenhét éves korára kiadta első kötetét. Az első költői lépések Ekkoriban már életkorához képest meglepő biztonsággal veszi át és egyéníti a Nyugat költői körének hangját, s már néhány valóban magas művészi szintet elérő verset is ír. Az első évek termése még nem annyira határozott céltudatossággal induló költőt, mint inkább hangját keresőpróbáló, első forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutat (Szépség koldusa, Szeged, 1922). Bár talán már ebben a keresésben is megmutatkozik a későbbi nagy költőnek az a sajátsága, hogy majd sokszínű, rendkívül sok forrásból táplálkozó és tematikában is gazdag költészetet teremt. Az ebből kialakuló szintézishez azonban szükségképpen időre, érésre van szükség, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy József Attila igazi jelentőségét — a forradalmian újat hozó Petőfivel, Adyval ellentétben — csak későn ismerik föl. Az élmény közvetlenségéről valló, leginkább a szegényparaszti élet mozzanatait megjelentető képek és a városi munkástragédiák leírása, a proletárokhoz szóló felhívás szava éppúgy megjelenik ekkor írt verseiben, mint a megfoghatatlanul sejtelmes hangulatok kifejezése, a jóság és szépség kultusza, a természet-áhítat érzése vagy a némiképp sejtelmes színezetű magyarság-élmény. Hangja gyakran Ady Endrére emlékeztet, a verseiben feltörő elégedetlenség hangjai is részben az ő lírájának hatását mutatják. Ilyen verse a Fiatal életek indulója is, melyben nem csupán kívülről szemlélő társként szól a forradalmi változást hozó proletariátushoz s a felnövő líj nemzedékhez, hanem az ő nevükben tesz fogadalmat az élet megjobbítására. Néhány 1923 körül írt versének kemény fegyelmű, már-már merevvé klaszszicizált stílusában (különösen a Petőfi politikájának követelése mellett hitet tevő Petőfi tüze emelkedett hangnemében), ünnepélyességében Babits hatására ismerni. Legjobban mégis Juhász Gyulának életszeretetről valló