Béládi Miklós - Bodnár György (szerk.): A magyar irodalom története 1905-től napjainkig (Budapest, 1967)
Irodalomunk a két világháború között (1919-1945)
József Attila 465 szembekerülés élménye döbbent meg a Zúzmara (1928) soraiban: az „égbolt csontos tisztasága” „éhen halottak fagyosságának” vetülete; a lágy, „fehér hajlongást” szél töri derékba, a szerelem csonka lesz, a múlás, az életnek egyik formájából a másikba való áramlása-átalakulása „szögletessé” darabosul. Az eltávozott kedves nyomában kiürül, embertelenné dermed a táj (Mióta elmentél..., 1928). Gyereksírások ősi panasza ébred (Gyereksírás, 1928), magukra maradt dolgok kínlódó moccanásai válnak jelképes értelművé egy ember nélküli kemény világban, s a magános szemlélődő fölött „fegyverben réved fönn a téli ég” (Oh szív! Nyugodj!, 1928). Mindezzel egyidejűleg drámaibb és differenciáltabb lesz József Attila verseinek szerkezete s képalkotása. A Medáliák-ciklus Az 1928—29-es évek sokszínű élményvilágának, részleges szemléletváltásának egyik legjellemzőbb terméke a Medáliák-ciklus (1928). Gyermekkori játékainak emlékei sejlenek át színes, furcsa képein. A néhány évvel korábbi, végtelen békétől, tiszta szépségek naiv átélésétől kissé meseszerűen dekoratívvá stilizálódott versek (A rák, Gyémánt) világa jelenik meg itt s válik groteszkké. A ciklus első darabjában is ez csap át a kijózanulás riadt öngúnyába. A második versben az ember által megcsendesített játékos könnyedséggel szálló tiszta hangot „tompa” tavak titokzatos némasága nyeli nyomtalanul magába, a harmadikban a hernyó, mely az almának „szivéig rág”, végigtekintvén a világon, „mindent belát” (érezhető itt a „belát” szó kettős értelme), a költő szeme előtt pedig tehetetlenül és reménytelenül „elvált levélen lebeg a világ”. De a legkétségbeesettebb megriadás is megriadás marad ezekben a rövid versekben: pillanatnyi lelkiállapot. Egymás alá- és fölérendelő szerkezet nélkül állnak egymás mellé e ciklusban a teljes reménytelenség képei és a munkásélet reális mindennapjaiból kiinduló, elemi erővel „csattogó” „szabad habok” diadalának látomása, s a magát a világ középpontjaként mindennel egynek érző ember büszke nyugalmú alakja, aki úgy érzi: „világizzása hőmérsékletem”. Az illegális párt soraiban Mikor a proletariátus osztályharca az 1930 körüli évek gazdasági világválságának idején forradalmasodé tendenciát mutatott, Magyarországon és más európai országokban is úgy látszott, hogy meg lehet valósítani a társadalom teljes átalakítását. József Attila is vállalta az ezért vívott harcot. Életével is, költészetével is. Az illegális KMP tagjaként szemináriumokat vezetett, előadásokat tartott, részt vett az 1930. szept. 1-i forradalmi tömegmegmozdulásban, 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor statáriális tárgyalásakor többedmagával röplapot fogalmazott a halálbüntetés ellen. Tevékenységéért ismételten bíróság elé került, lakásán házkutatásokat tartottak, Döntsd a tökét, ne siránkozz című kötetét (1931) az ügyészség elkoboztatta. A mozgalom keretei között ismerkedett meg József Attila Szántó Judittal, 30