Benedek István: Ideges emberek - Benedek István munkái (Budapest, 1981)
Egy olvasónőm azt mondta erről a könyvről: az ember nem tudja, mit vegyen komolyan belőle, mit tréfára? És kinek higgyen? Okos emberek beszélgetnek — vitatkoznak benne az egészségről meg betegségről, idegességről, idegbajról, sőt elmebajról is, szerelemről és gyűlöletről, házasságról s a szexuális élet különféle buktatóiról, a mindennapi élet bosszúságairól, feszültségeiről, szorongásairól; a súlyos kóresetek ismertetései közé váratlanul humoros jelenetek kerülnek: a cammogó villamos, a gerlék és tyúkok szerelmi élete, a kiskocsma meg a cimbalmosa, mindez Hamlet-idézetekkel tarkítva - hát mondja meg végre, író úr, miféle könyv ez? Tudományos vagy szépirodalmi? - Asszonyom, válaszoltam kissé zavartan, nem szívesen vonnék határt e két műfaj közé. Pontosan arra törekedtem, hogy a tudományosnak is tekinthető témát irodalmi formában adjam elő. Mentségemül szolgáljon, hogy e műfaj-keverékben neves elődeim vannak, és nem is vagyok bizonyos abban, hogy az élet mindennapos jelenségeiről — mert hisz ilyenekről szól a könyv — okvetlenül másként kell írnia a tudósnak, mint a szépírónak. Hogy a dialógusokban szereplők nézetei olykor ellentmondók, s nem mindig állok egyértelműen az egyik vagy a másik pártjára? Vegye tekintetbe asszonyom, hogy mindegyik én vagyok: a szereplők saját aggályaimat, megfontolásaimat, ismereteimet és kételyeimet juttatják kifejezésre. S egyben persze az olvasóét is, akit magam elé képzelek, s megpróbálok választ ad-