Benedek István: Ideges emberek - Benedek István munkái (Budapest, 1981)
A fájdalomherceg
megőrzött régi tünetei közül, például sohasem eszik húst (csak megdarálva, de úgy annál többet), mert „árt a fogaknak”, és persze sohasem dolgozik, mert „százszázalékos szívbaja” miatt nem végezhet munkát. De alapjában maga is tudja, hogy ez csak ürügy a kényelmes életmódhoz. Apjára már nem haragszik, szeretettel és elismeréssel beszél róla, szívesen emlékszik a régmúlt időkre, és a tréfálkozást sem veti meg. Mindenre kíváncsi, de semmire sem nagyon: például belelapoz minden új könyvbe, de egyet sem olvas végig, szívesen hallgatja a rádiót és nézi a televíziót, de semmiben sem mélyed el. így aztán mindenről tud, és mégis semmit sem tud. Meggyógyult? S ha meggyógyult, mitől? Nehéz kérdések ezek. Semmiféle olyan tünete nincs, amely miatt ma elmebetegnek lehetne mondani. Hogy pizsamában, köntösben és papucsban jár? Kényelmes. Kényelmét nem rendeli alá a konvenciónak; ez nem elmebaj. Hogy nem dolgozik? Munkátlanságát öntudatosabban vállalja az átlagos naplopóknál. Furcsának furcsa, de végre is a munkakerülés sem elmebaj. Néha hosszasan sétál töprengve fel-alá; ilyenkor gyanút fogok, hogy tán régi kényszerképzetei gyötrik. Megkérdeztem tőle például tegnap:- Ugyan min töröd a fejed?- Semmi lényeges. . . Apróságokon, amik eszembe jutnak.- De mégis, szeretném tudni. Most például mi jár az eszedben?- Hogy mikor írta József Attila a Haifám című versét. A televízióban szavalta valaki, erről jutott eszembe. Nem tudod véletlenül? Hát ez nem elmebaj jele. Az sem, ahogyan a kert nyíló virágainak, lombdíszükbe öltöző fáinak örül. Persze: másképpen örül, mint ahogy általában örülni szoktak. Nehéz ezt megmagyarázni. Talán legpontosabb, ha azt mondom: hiányzik belőle a külső reagálás. Mert a magunkfajta embernek felderül az arca az örömtől, és társat keres az örömhöz, társat, akivel közli: jaj de szép, vagy jaj de jó. A fájdalomhercegnek nem derül fel az arca, de nem is borul el, nem közli örömét, mint ahogy bánatát sem, mert hiányzik belőle a spontaneitás, hiányzik az a szükséglet, hogy hangulatát másokkal megossza. A beszélgetés szükséglete ellenben nem hiányzik, sőt nagyon is szeret kérdezősködni. Mondhatni, minden érdekli, de nem igazán, valahogy úgy, mint akinek 74