Benedek István: Semmelweis (Budapest, 1980)

Másfél évtizede foglalkoztat Semmel­weis élete, munkássága, és mindenek­­felett a sorsa: a tudósnak és művé­nek sorsa egyaránt. Nem mint törté­neti emlék, hanem mint megoldandó feladat. Két mondatban össze lehet foglalni Semmelweis életművét, de két kötet nem volt elég annak a titok­zatosságnak a feloldásához, ami az al­kotót és művét körülveszi. Kevés ma­gyar tudósról írtak annyit, mint róla, mégis egyre sűrűsödött a megoldandó problémák rengetege. Kérdőjelek tö­mege ágaskodik mindenfelé, s még mindig nem vagyok bizonyos abban, hogy e harmadik könyvemmel pont kerül minden kérdőjel helyébe. De talán a leglényegesebb kérdéseket si­kerül véglegesen tisztázni. Semmelweis élete előbb dráma volt, aztán tragédia lett, később regénnyé alakult, majd melodrámává; legutóbb krimivé torzult. Kétségkívül érdekes, rendkívüli személyiségnek kellett len­nie, ha ennyiféleképp értékelhették - nem is szólva az ellentétes előjelű értékelésekről: a lebecsülésről, az agyonhallgatásról, ami hosszú időn át

Next