Benedek Marcel: Naplómat olvasom (Budapest, 1965)
Védő szárnyak alatt (1893-1930)
És mosolyog: csak pihenjetek már ti, Álltatok tornát, harcot eleget, - Mi meg akarjuk vívni az eget! József Attiláé: Oh kerek világ kerek asztala, Éhesen ültem én melletted mindig. Terülj most nékem, kezemből behinti szürkeséged rózsák zuhataga. Terülj most nékem. Ült-e valaha eléd bosszús istent rendelő vendég? És könyökölt-e így? Tudod-e nemrég szívem vérfoltos abroszod vala. Én terítettem rajta mindeneknek, faló farkasnak, öklendő ölebnek s most itt tévedek rajtad éhesen. Mondd, megdicsérnél-e, ha szólni tudnál? Vagy lábaiddal tőlem messze futnál, hogy ne boruljak asztalomra sem?- - - Bacon. Nehéz gondok közt találjuk Apámat a Cimbora miatt, ezek gyötörték már télen is, amikor Pesten együtt voltunk. De mielőtt ezekre térek, hadd jegyezzem föl, hogyan töltötte a tavaszt. Bizony, nem a gazdagságával törődött. Folyt tovább az országjárás; most már, hogy a „fiák” nagyrésze elhelyezkedett valahogy, a Sipos-árva javára. Április 17-ón Csíkszeredában volt Apám, Mucusnál, a „hatodiknál”, akinek két kislánya van már. Ott kapta, elkésve a táviratot, hogy estére Szászrégenben kell felolvasnia. Kerítenek egy rozoga autót. Defekt. Sötét este. Elveszít egy drága cukorka szelencét (a Cimbora kiadójától kapta az első szép időkben, amikor hirtelen le kellett mondania a dohányzásról) - és éjfélre 29 Benedek Marcell 449