Benedek Marcel: Naplómat olvasom (Budapest, 1965)
Védő szárnyak alatt (1893-1930)
biciklik indulnak pokoli berregéssel a nap és éj legkülönbözőbb óráiban - s van előttünk egy veszélytelen utca, ahol unokáimon kívül még vagy húsz gyerek játszik. Maga a lakás is kezdi megérdemelni a csigahéj nevet. Amikor Erdélyből felérkezve Andrisék Schweidel utcai kétszoba-hallos lakásában meghúzódtunk, még csak egy unoka volt. A hallban kellett hálnom, de dolgozni tudtam: például itt fordítottam le Corneille Polyeucte-jét Galamb Sándor kis színháza számára. Esztendő múlva szerencsésen lekerültünk a meredek Schweidel utcából ide, sík talajra, jobb beosztású, három szoba hallos lakásba. Kinyújtózkodhattunk. Azóta az unokák száma négyre szaporodott, sőt... de erre később térek rá - a szobák száma pedig változatlan. Andris fiam a gyerekszoba közveden szomszédságában dolgozik, de az én szobámba is úgy járnak be az unokák, mint egy malomba (ahogy a francia mondja). Azért ő is, én is elkészülünk valahogy a munkánkkal. Néha elkergetjük a gyermekeket, néha ölbekapjuk. Elgondoljuk, hogy bizony jó lenne egy szobával nagyobb lakás, de a gondolat még nem jutott el a cselekvésig. Talán nem is egykönnyen juthatna el. Vannak, akik még szűkebben laknak. Amíg azt nem érzem, hogy terhűkre vagyok a gyerekeknek, szívesen maradok itt. Szóval: itt vagyok, ősz és kopaszodó fejjel, erősen megromlott látással, egyébként jó egészségben (köszönöm kérdésüket). Hogyan kerültem ide - már nem éppen a Tarczali utcába, hanem abba a lelki-szellemi állapotba, amelyben leledzem - arra talán megfelelt ez a sok száz oldal. Bizonyos, hogy többet beszéltem magamról, mint kellett volna. Az a kereskedő, aki igazi értékén vásárolná az embert s azon az áron adná tovább, amelyre maga tartja magát, azt hiszem, sokat nyerne a legszerényebb emberen is. Sokat beszéltem magamról, de nem hallgattam el hibáimat; még kevésbé azt, hogy honnan kaptam, ami jó lehet bennem. Öröklés? Példa? Mindkettő. Bölcs és jóságos tanítómesterek vezettek, mint Goethe Meister Vilmosát. Föltárult előttem, a csigahéj korszak előtt, egy térben-időben határtalan világ: könyvek, művészi alkotások. Költők szóltak hozzám, az Énekek Énekétől József Attiláig; zenészek, a gregoriánus énektől Bartókig; festők Clmabue-tól Picasso-ig. Láttam Európa városait 490