Berend T. Iván: Válságos évtizedek. Közép- és Kelet-Európa a két világháború között (Budapest, 1982)
Tartalom
rekvés totális rendszer bevezetésére: Gömbös kormányalakítása Magyarországon (308) Diktátor nélküli diktatúra Pitsudski után Lengyelországban (312). Királyi diktatúrák a Balkánon (315). A fasizmusok és a diktatórikus rendszerek jellege (327). „Alternatív forradalom” vagy a forradalom alternatívája (329). Kispolgári középrétegek, státusvesztettek és bizonytalan egzisztenciák szerepe (330). Az „őrmesterek fasizmusa” (332). A diktatúrák valódi osztályjellege (332). A perifériális helyzet, a kiszorítottság mint a fasizmus általános talaja (335). Fasizmus és válság; egy régebbi kérdés újrafogalmazása (337). Elzárt út balra - a progresszió erőinek széttagoltsága és hosszas szembenállása - radikalizálódás jobbra (340). A világ szervezetének átalakulása: a jobbratolódás nemzetközi kerete, a Duna-völgyi összefogás kudarca (344) A VÁLSÁG MŰVÉSZETE A MŰVÉSZET VÁLSÁGA - A VÁLSÁGGAL SZEMBESZEGÜLŐ MŰVÉSZET..................................................................................... 350 Politika és kór-szellem (350). A nácizmus művészeti politikája (354). Két kiállítás 1937-ben (360). Nemzetiszocialista naturalizmus (362). A nácizmus propaganda célú filmjei - „Az akarat diadala” (366). A birodalmi építészet klasszicizáló megalomániája (369). Novecento hatások és az akadémizmus térhódítása (375). A konstruktivizmustól a „vasbeton torony”-ig;-a Bauhaustól a kommercializált formatervezésig (381). A kommercializált művészet „Meseautó”-ja; a giccs (391). A dadaista valóság elleni lázadás az értelem nevében: visszatérés a valósághoz (399). Az irracionális meghódításának, a társadalom és egyén felszabadításának törekvése a szürrealizmusban (400). A haláltudat, az univerzális „katasztrófizmus” művészete (406). Művészetet akarunk, és elnémítanak a politikával - politizáljunk, hogy felszabadíthassuk a művészetet (408). A dokumentarizmus valóságigénye. A magyar szociográfiai irodalom, a román és szlovák grafika, a cseh, német és lengyel dokumentum-realista film (409). Az ész győzelme a démon felett: Thomas Mann; a démon nevetségessé tétele, de fenyegetése a tragikus-groteszkben; Krleza, Capek, Gombrowicz (411). A világja vesztett ember másolata, a társadalmi forradalom és a modern művészet új összekapcsolása: Brecht, József Attila, Derkovits Gyula (418). Az elnémulás és jajkiáltás, a népek testvérré válásának zenéje: a Schönberg-iskola, Sztravinszkij és Bartók (422). Emberi-művészi helytállás: a válsággal szembeszegülő művészet (427) A KÉPEK JEGYZÉKE 433