Bernáth Zsigmond: Hogy él, Jensen úr? - Világjárók 153. (Budapest, 1983)

Bernáth Zsigmond szívesen jár Európa északi vidékein. Egy nyár Finn­­országban c. kötetét már ismerhetik az olvasók, ebben a kötetében Dániáról, a dán emberekről, tájakról tudósít. Könyvében az élet, azt lehet mondani, szinte minden területére kitér. Olvashatunk szabad sze­relemről és családtervezésről, építkezésről és üzletről, kiárusításról és reklámról, politikáról és kultúráról, de mindenekelőtt az embe­rekről. Hétköznapjaikról és örömeikről, a hygéről, amely elengedhe­tetlen ahhoz, hogy az élet ne csak szürke, hanem minél örömtelibb legyen. Bernáth Zsigmond szereti az északi embereket, Dániát, és visszavágyik élményei színterére. „Ha a dán csak úgy általában köszön el valakitől, s nem fontos vagy közömbös számára a viszontlátás, azt mondja: Far vei - Jó utat. Ha viszont érzékeltetni akarja, hogy számít a viszontlátásra, pá gensyn­­nel búcsúzik. Most, hogy a Red by és Puttgarden között közlekedő komphajóról utolsó pillantást vetek a ködös októberi levegőben eltűnő dán partok felé, én is úgy búcsúzom: Pa gensyn! Viszontlátásra! Hacsak a szakállas Nielsre, Käthi asszonyra, Ágéra, Petersenre, Sven Óléra, a barátaimra gondolok, máris megmelegszik a szívem. Szívesen innék velük újra valahol egy csésze dán kávét, és tudakolnám véle­ményüket az örök nagy dán témákról, az adókról, az árakról, és főleg az újabb hygékről, a dán lélek örömeiről. És megcsodálnám újra a dán parkok üdeségét, a májusi ég sajátos, északias szürkés kékségét, a hangafüves, homokos partokat ostromló habos hullámokat, a tarka halászhajókat és a kecses vitorlásokat. - Pá gensyn! Viszontlátásra, dán tájak, dán barátok...” 69.T- Ft Bernáth Zsigmond HOGY ÉLJENSEN ÚR?

Next