Bihari Mihály (szerk.): Politika és politikatudomány. Tanulmányok (Budapest, 1982)

A társadalom alakításának mére­teiben gondolkodó és cselekvő po­litikának nem csupán a társada­lom általános ismeretére, nem csupán a társadalomtudományok eredményeinek tekintetbevételére van szüksége, hanem a politikai jelenségek ismeretére is. Követke­zésképpen olyan tudományra, amely képes feltárni a politikai fo­lyamatok, jelenségek tényeit, ten­denciáit, és képes ezeket össze­függéseikben értelmezni — egy­szóval a politikatudomány kutatá­saira és eredményeinek felhaszná­lására. [. . .] A politikatudomány nem azonos a politikával, nem azonos még a tudományosan megalapozott po­litikával sem. [. . .] A marxista po­litikatudomány a politikai gyakor­lat szemszögéből nézve tulajdon­képpen a politikai gyakorlat önis­meretét jelenti. Ennek az önisme­retnek legfontosabb eleme a politi­kum lényegének ismeretén túl a po­litika lehetőségeinek és korlátainak feltárása. Annak ismerete például, hogy mikor válik politikaivá egy konfliktus, mikor oldható meg egy társadalmi probléma politikai eszközökkel, mikor kell „visszavo­nulni” a politikai megközelítéstől stb. [. . .]

Next