Bihari Mihály (szerk.): Politika és politikatudomány. Tanulmányok (Budapest, 1982)
A társadalom alakításának méreteiben gondolkodó és cselekvő politikának nem csupán a társadalom általános ismeretére, nem csupán a társadalomtudományok eredményeinek tekintetbevételére van szüksége, hanem a politikai jelenségek ismeretére is. Következésképpen olyan tudományra, amely képes feltárni a politikai folyamatok, jelenségek tényeit, tendenciáit, és képes ezeket összefüggéseikben értelmezni — egyszóval a politikatudomány kutatásaira és eredményeinek felhasználására. [. . .] A politikatudomány nem azonos a politikával, nem azonos még a tudományosan megalapozott politikával sem. [. . .] A marxista politikatudomány a politikai gyakorlat szemszögéből nézve tulajdonképpen a politikai gyakorlat önismeretét jelenti. Ennek az önismeretnek legfontosabb eleme a politikum lényegének ismeretén túl a politika lehetőségeinek és korlátainak feltárása. Annak ismerete például, hogy mikor válik politikaivá egy konfliktus, mikor oldható meg egy társadalmi probléma politikai eszközökkel, mikor kell „visszavonulni” a politikai megközelítéstől stb. [. . .]