Bilicsi Tivadar: Hol vagyok ti régi játszótársak?… Emlékezések volt pályatársaimra (Budapest, 1982)

A Gózon házaspár

fiataloktól?«” Persze Lili mesélés közben nagyszerűen tudta utánozni Gyula pattogó beszédmodorát, amit így leírni nem is lehet. „Egyik este én nem játszottam - mesélte Lili —, és úgy beszéltük meg, hogy nem várom, amíg hazajön a szín­házból, hanem megvacsorázom, aztán korán lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok. így is történt. De nem jött álom a szememre. Múltak az órák, Gyulának már régen itthon kellene lennie. Kezdtem nyugtalankodni. Csak nem történt vele valami? Végre nyílt a külső ajtó. Én iz­gatottan kikiáltottam: »Gyula, te vagy az?« - »Miért? Talán valaki mást vártál?!« — kérdezte othellói félté­kenységgel a hangjában. Aztán Gyula elmondta, hogy a kollégák elcsalták egy kis borozásra, amit néhanapján nem vetett meg.” A magyar hangosfilmgyártás bölcsőjénél is bábáskod­tak mind a ketten. Lehetetlen itt felsorolni azt a renge­teg filmet, amelyben együtt és külön-külön játszottak. Csak néhányat írok le a legemlékezetesebbekből: A há­rom sárkány, Лет élhetek muzsikaszó nélkül, Dankó Pista, Rózsafa bot, Tóparti látomás, A Noszty fiú esete, Hét szilvafa stb. Sok filmben játszottam velük együtt, és csak a leg­nagyobb szeretettel emlékezhetek vissza közös mun­kánkra. Hogy tudták a filmjáték csínját-bínját! A ren­dezőknek soha nem volt egy szó vitájuk sem velük. A nevük fémjelezte a film sikerét. 1935-ben mindkettőjüket leszerződtették a Nemzeti Színházhoz, ettől kezdve az ország első színházában aratták a megérdemelt tapsokat. Néha azonban kiruc­cantak régi sikereik színterére, a zenés műfajba, a Budai Színkör nyári produkcióiba. A József Attila Színházban 186

Next