Bilicsi Tivadar: Hol vagyok ti régi játszótársak?… Emlékezések volt pályatársaimra (Budapest, 1982)
A Gózon házaspár
fiataloktól?«” Persze Lili mesélés közben nagyszerűen tudta utánozni Gyula pattogó beszédmodorát, amit így leírni nem is lehet. „Egyik este én nem játszottam - mesélte Lili —, és úgy beszéltük meg, hogy nem várom, amíg hazajön a színházból, hanem megvacsorázom, aztán korán lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok. így is történt. De nem jött álom a szememre. Múltak az órák, Gyulának már régen itthon kellene lennie. Kezdtem nyugtalankodni. Csak nem történt vele valami? Végre nyílt a külső ajtó. Én izgatottan kikiáltottam: »Gyula, te vagy az?« - »Miért? Talán valaki mást vártál?!« — kérdezte othellói féltékenységgel a hangjában. Aztán Gyula elmondta, hogy a kollégák elcsalták egy kis borozásra, amit néhanapján nem vetett meg.” A magyar hangosfilmgyártás bölcsőjénél is bábáskodtak mind a ketten. Lehetetlen itt felsorolni azt a rengeteg filmet, amelyben együtt és külön-külön játszottak. Csak néhányat írok le a legemlékezetesebbekből: A három sárkány, Лет élhetek muzsikaszó nélkül, Dankó Pista, Rózsafa bot, Tóparti látomás, A Noszty fiú esete, Hét szilvafa stb. Sok filmben játszottam velük együtt, és csak a legnagyobb szeretettel emlékezhetek vissza közös munkánkra. Hogy tudták a filmjáték csínját-bínját! A rendezőknek soha nem volt egy szó vitájuk sem velük. A nevük fémjelezte a film sikerét. 1935-ben mindkettőjüket leszerződtették a Nemzeti Színházhoz, ettől kezdve az ország első színházában aratták a megérdemelt tapsokat. Néha azonban kiruccantak régi sikereik színterére, a zenés műfajba, a Budai Színkör nyári produkcióiba. A József Attila Színházban 186