Bíró Yvette: A film drámaisága (Budapest, 1967)
V. A cselekmény felépítése
És a tragédia kikerülhetetlensége azt jelenti, hogy sorsa nem más, mint ez az önpusztító lelkiismeret. Az igazi ellenség belül lakik: a hős mintegy önkezével áldozza fel szabadságát, vagy ahogy A. Laffay francia esztéta szellemesen meghatározta: önként választott bukásában az emberi szabadság öngyilkosságának vagyunk tanúi. A filmen a hős dilemmája kevésbé jelképes erejű, kevésbé koncentrált. A választás szabadsága sokkal nagyobb, ténylegesebb. A többféle lehetőség végigjárható variációként veszi körül, hiszen a világgal való sokoldalúbb kapcsolatában egyben többféle megoldásmód, „kibúvó”, siker és bukás útja rejlik. S a drámai ellenfél a filmen már nem kizárólag benne csatázik, „sebed a világ, ég, hévül, — s te lelkedet érzed, a lázat” — mondja József Attila. „Sebed a világ” — igen, ez a film konfliktusának alapelve. A körülmények, a környezet romboló erői nem kényszerülnek arra, hogy meghatározott emberi alakot öltsenek, hogy küzdelmüket a hős belső lelki színpadán vívják meg, hanem megőrizve a maguk tárgyi valóságát, érvényesíthetik hatalmukat. Természet, tárgyak, társadalom mindegyik a maga valóságos dimenzióinak megfelelően veszi ki részét a háborúból, együttesen veszik körül a hőst, cseppnyi rést sem hagyva. Jó és rossz, barátságos és ellenséges arcuk egyetlen, sűrű, áthatolhatatlan közeget képvisel, amelyben „élni, halni kell”. Az emberi erőfeszítés és küzdelem tehát kiterjed mindenféle vonatkozásra, de az emberi tartalmat — bármilyen viszonylatról is legyen szó — meg kell őriznie. Éppen ez a humánus tartalom rejti az általánosítás lehetőségét. Ez a tartalom adhatja meg a filmnek a lendítő erőt, hogy töredékes dokumentum helyett művészi összefoglalás, drámai tükörkép legyen. Schiller azt írja Goethéhez intézett egyik levelében, hogy a drámában a legnehezebb dolog a költői mese kitalálása. A költői szónak ebben az esetben igen különös a jelentése, mert azt a követelményt foglalja magában, hogy a drámában lebonyolódó történetnek túl kell mennie a köznapiságon, valami módon 140