Bjerre, Jens: Kalahári. Kőkori emberek az atomkorban - Világjárók 35. (Budapest, 1964)
I 2»,- I I Jens Bjerre: KALAHARI Jens Bjerre nevét a Világjárók sorozatának olvasói már ismerik és megszerették. Ö írta Az utolsó kannibálok című népszerű könyvet. 1957-ben Bjerre a délnyugat-afrikai Kalahári-sivatagba indult kétszemélyes expedíciójával, és az ott lakó kung-busmanok mintegy ötven tagú csoportjával élt együtt négy hónapig a száraz időszakban. — Mintha a kőkorba csöppent volna bele az atomkor kellős közepén! A kung-busmanok a föld legprimitívebb népei közé tartoznak. Asszonyaik gyűjtögetéssel szerzik meg a mindennapra valót, a férfiak meg mérgezett nyíllal vadásznak. Félig letelepült, félig vándorló életmódot folytatnak. Van egy telephelyük, itt rakják össze — főleg fűből — madárfészekhez hasonló enyhelyeiket, de ha rosszak az időjárási viszonyok, szárazság, vagy steppetűz pusztít, az elköltöző vadállatok nyomában ők is felkerekednek és továbbállnak. Bjerre barátságot kötött ezekkel az egyszerű emberekkel, és a busmanok is megszerették a szerzőt, aki jó szívvel közeledett feléjük. Elkísérte a férfiakat a vadászmezőkre, az aszszonyokat bogyó- és lárvagyűjtögető útjaikj-a. , Részt vett a kis csoport kultikus szertartásain, tán- '! colt velük a holdfényes éjszakákon, amikor dallal,