Blaskovits János - Kiss György: Gondolatok az első negyedszázadról 1944-1969 (Budapest, 1970)
Magyarország felszabadulása. A népi demokratikus forradalom kibontakozása
feltételezi az adott ország történetének gondos ismeretét és elemzését. A magyar kommunista mozgalom néhány teoretikusa a Magyar Tanácsköztársaság leverését követő években már megkezdte a magyar történelem átgondolt értelmezését és felfogását. Helyesen nem csupán a Tanácsköztársaság leveréséből igyekeztek következtetéseket levonni, mert ez kétségtelenül bizonyos leegyszerűsítéshez vezetett volna, hanem messzebbre és mélyebbre visszanézve, a magyar történelem fejlődésének bizonyos specifikumait keresték. Ügy nyúltak Zrínyi, Rákóczi, Kossuth eszméihez és gondolataihoz, illetve az általuk vezetett mozgalmakhoz, hogy megkeressék bennük azokat a vonásokat, amelyek a magyar történelem fejlődésének bizonyos sajátosságaira is rámutatnak. Ezt a kutatást nemcsak történeti kérdésekben, hanem az irodalom és a művészet terén is megkísérelték végrehajtani, vizsgálva a magyar irodalom és művészet nagy alakjainak - Petőfi, Madách, Ady, József Attila és mások életútját, mondanivalóját. Alpári Gyula, Czóbel Ernő, Kállai Gyula, Kun Béla, Landler Jenő, Lukács György, Mód Aladár, Molnár Erik, Révai József és sokan mások, külföldön vagy itthon hozzáláttak ezeknek a vizsgálódásoknak az elvégzéséhez. (Jeles eredményeket ért el e téren a harmincas évek második felében a Gondolat, a kommunista párt féllegális folyóirata.) E munka során természetesen sok, a Horthy-korszakban divatos, jórészt ellenséges beállítottságú nézettel és koncepcióval kellett szembeszállniuk, de ugyanakkor vitára kényszerültek jó néhány, a Horthy-korszakkal szemben ellenzéki magatartást tanúsító, lényegében haladó szellemű tudóssal, politikussal, íróval, teoretikussal. Sőt nemegyszer kényszerültek vitára a párton belül jelentkező téves értékítéletekkel. A magyar történelem elemzése során nemcsak az a feladat hárult tehát a kommunista párt teoretikusaira, hogy a hivatalos horthysta történelemszemlélettel szemben konstruktív marxista koncepciót dolgozzanak ki, hanem sokszor a „népies”, a szociáldemokrata vagy a haladó szellemű polgári ideológusok és politikusok tévedései-50