Bodrogi Tibor (szerk.): Messzi népek magyar kutatói I. Az egyetemes néprajz magyar előfutárai és művelői - A magyar néprajz klasszikusai (Budapest, 1978)
A kétkötetes válogatás 29 magyar utazó - elsősorban néprajzi vonatkozású - írásaiból ad szemelvényeket. Az első a XVI. századi Kakas István perzsiai utazásáról tudósít, az utolsó a nemrég elhunyt Diószegi Vilmos szibériai útját örökíti meg, amint a sámánok nyomát kutatja. A gyűjtemény rendkívül változatos időben és földrajzi térben egyaránt. Benyovszky Móric a XVI11. századi Kamcsatkára és környékére, Éder Xavér Ferenc a XVIII. századi, Fejős Pál a XX. századi perui indiánok közé viszi el olvasóit, Magyar László és Jankó János a XIX. századi Dél-, illetve Észak-Afrikába, Torday Emil a XX. századi Kongóba, Xántus János Borneó szigetére, Wass Samu Flaitiba, Széchenyi Béla, Cholnoky Jenő Kínába, Vámbéry Ármin, Almásy György, Princz Gyula Ázsia különböző részeibe, Barátosi Balogh Benedek Japánba, Róheim Géza Ausztráliába kalauzol bennünket, de a világ többi részéről is találunk a könyvben leírásokat. A kötet szerzőinek nagy részét az olvasók legtöbbje nem ismeri, még nem hallott munkásságukról: írásaik jó ideje (vagy egyáltalán) nem jelentek meg magyarul, így tehát ez a kiadvány olyan antológiának tekinthető, amely felhívja az olvasók figyelmét a magyar világutazók írásaira. GONDOLAT