Boga István (szerk.): Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai - Világjárók Klasszikus útleírások 5. (Budapest, 1984)
Ara: 39,- Ft IBN BATTŰTA ZARÁNDOKŰTJA ÉS VÁNDORLÁSAI Ibn Battúta, a középkor legnagyobb arab utazója, Marokkóban született 1304-ben. Jogi tanulmányainak végeztével, huszonegy éves korában, 1325-ben búcsút vett családjától, és útra kelt, hogy elvégezze a minden mohamedánra kötelező mekkai zarándoklatot. Végighaladva Észak-Afrikán, Egyiptom, Palesztina, Szíria, Irak érintésével, a sivatagon átkelve érkezett Medinába, majd Mekkába. Vallási kötelezettségének eleget téve, nem tért vissza hazájába, hanem folytatta vándorlását, hogy felkeressen még távolabbi, idegen földeket. Bejárta egész Elő-Ázsiát, észak felé eljutott a kipcsakok földjére, Dél-Oroszországba, hoszszabb ideig élt Indiában, felkereste Ceylont, Szumátrát, Jávát, a Maldive-szigeteket, s fejedelmi megbízást teljesítve elhajózott Kínába is. Vándorlásai során mint túdós kádi hírnévre tett szert, a fejedelmek, emírek és vallási elöljárók mindenütt vendégszeretettel fogadták. Mekkai zarándoklatát többször megismételte, s több mint két évtizedig tartó távoliét után, Andalúzia érintésével tért haza Marokkóba. Am a megismerés vágya ezután sem hagyta nyugodni. Rövidesen ismét útra kelt, bejárta Szudánt, s bizonyára tovább hatolt volna Afrika belseje felé, ha uralkodójának rendelkezése visszatérésre nem készteti. A fezi fejedelmi udvarban beszámolt utazásairól, s Abú Inán, Marokkó uralkodója, ibn Battúta élményeit annyira ta-