Boros János: A kaukázus - a népek hegye (Budapest, 1980)

A Kaukázus — a szivar alakú hegy­ség Európa és Ázsia határán, a Fekete­tenger és a Kaszpi-tenger között — rendkívül izgalmas része földünknek. Völgyeit, tengerpartjait, közvetlen kör­nyékét több mint 50 nép lakja. Nagy történelmi menedékhely, ahol a nép­­vándorlás máshol elsöprő erejű hullá­mai megtörtek, amely túlélt világhódí­tó hatalmakat, Rómát, Bizáncot, ara­bot, perzsát, tatár-mongolt, törököt, amely biztonságos szigetként állt a kö­rülötte hullámzó-dúló nagy háborúk­ban, be-befogadta a már ott lakók mel­lé a veszteseket, a menekülőket, meg­teremtette számukra is a továbbélés, a fennmaradás lehetőségét. így alakult ki évezredek során a Kaukázus sajátos nemzetiségi mozaikja, amely a maga sokszínűségében mégis valamiféle egy­séget alkot, kaukázusi kultúrát, gon­dolkodásmódot, szokásrendet és eti­kát, amely mindmáig hatása alá vonja azokat, akik tartósan idekerülnek. A szerző — két utazása során — be­járta a hegység és a környék jelentős részét, bepillantást nyert az ott lakók életébe, és különös előszeretettel keres­te fel a helyi tudósokat: történészeket, régészeket, nyelvészeket, etnográfuso­kat, akik fel-felvillanthatták előtte a Kaukázus múltjának egy-egy darabját. Ott szerzett ismereteit kiegészítette mindazzal, amit régi és mai utazók, ku­tatók könyvei kínáltak. A tájékozódás­ban nagy segítségére voltak magyar tu­dósok is, akik egy-egy részterület kiváló

Next