Boros János - Rapcsányi László: Vendégségben őseinknél (Budapest, 1975)

Borsos János: A finnugor világ

alapvető tanácsokkal láttak el, és mindvégig pártfogón segítették a tudományáguk erdejébe betört újságírókat.- Vegyük azonban most tekintetbe, hogy egyáltalán hol alakulhatott ki a finnugor közösség. Az a közösség, amelyiknek részét képezi a magyar nyelv is, hiszen a nyelvünk finnugor eredetű. Különböző elméletek láttak napvilágot. Megtudjuk, hogy a legkorábbi elmélet szerint a legjárhatóbb út az élettevékenység­re vonatkozó köznapi szavak vizsgálata. Azoknak az állatoknak, növényeknek, különböző élőlényeknek a nevei, amelyekből nagyjából meg lehet határozni azt a területet, ahol az az ősnép élhetett valamikor, amelyik ezt a nyelvet beszélte. Az ősi finnugor szavakat vizsgáló tudósok arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez a Volga-Káma vidéke lehetett, az Uráltól nyugatra fekvő terület. És nagyjából egy átmeneti kőkori, újkőkori műveltségű halász-vadász-gyűjtögető népnek a képe alakult ki ennek a szókincsnek az alapján. De hamarosan felvetődött a gondolat, vajon nyolc-tízezer évvel ezelőtt is pontosan ilyen volt-e ennek a vidéknek az állat- és növényvilága, hiszen csakis a jelenlegi ökológiai viszonyok, az élő szervezetek és a környezet jelenlegi viszonyai közé helyettesíthetők be ezek az életföldrajzi szavak. Úgy találták tehát, hogy ez az ún. életföldrajzi módszer, ha igen eredményesen használható is, nem mindig egészen pontos következtetéseket eredményez. így merült fel egy másik elgondolás: elsősorban talán abból kellene kiindulni, hogy vannak altaji nyelvek, és vannak finnugor nyelvek. Az altajiakhoz tartoznak a török, a mandzsu, a tunguz és a mongol nyelvek. A finnugorhoz a magyar, a finn, a komi, a hanti, a manysi stb. E két nagy nyelvcsalád között nagyon régen, a történelem hajnalán, valamilyen kapcsolat létezett, mert bizonyos mennyiségű közös szókészlet felismerhető. így született meg az a gondolat, hogy e két nagy népcsalád népei valamikor egymás közelében kellett hogy éljenek. És mivel az altaji nyelvcsaládnak a népei jelenleg is Ázsiában élnek, feltételezték, hogy az ő őshazájuk közelében kellett hogy legyen a finnugor őshaza is. Illetve hát az uráli őshaza, amelyből a finnugorok és a velük rokon szamojédok származhattak. A nyelvtudósok egy csoportja azonban újabban bizonyos kritikával szemléli az altaji nyelvcsalád gondolatát. Nem egészen tisztázott, hogy a mandzsu, a tunguz, a mongol és a török nyelvek közötti hasonlóságok, összefüggések nyelvrokonsági eredetűek-e. Le­hetséges, hogy egyszerűen csak az ősi nyelvi kapcsolatoknak az emlékei. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy ezeket az ún. altaji nyelveket közös nyelvcsaládhoz sorolhat­juk. A magyar nyelvben is vannak olyan szavak, amelyek fellelhetők az altaji nyelv­család egyes ágaiban, de elsősorban a régi török nyelvekben. Tehát a magyar nyelv elsősorban valamilyen régi török nyelvvel állt kapcsolatban, és nem mandzsu, tunguz vagy mongol ősnyelvekkel. Ilyen kétséges alapon nehezen bizonyítható, hogy a finnugor, illetve az uráli népek őshazája valahol Ázsiában lett volna. Hajdú Péter nyelvésszel, a szegedi József Attila Tudományegyetem dékánjával is beszélgettünk erről. Ő emlékeztetett arra, hogy az ötvenes évek elején Molnár Erik próbálta meg felújítani azt a már a múlt században felvetődött őshaza-koncepci­ót, amely szerint az uráli társadalom legrégibb lakóhelyei a Szaján-hegység vidékén lettek volna. Molnár Erik nézetei nagymértékben azon alapultak, hogy a finnugorok és a szamojédok egymással rokonságban állnak, a szamojédok pedig a Szaján-hegy­­ségből kezdtek szétvándorolni. Az ugyan - Hajdú szerint is - elég valószínű, hogy a szamojédok a Szaján-hegység vidékéről rajzottak szét az Irtis és a Jenyiszej vonalán 20

Next