Boros János - Rapcsányi László: Vendégségben őseinknél (Budapest, 1975)

Borsos János: A finnugor világ

eredeti jelentése nemzetség volt. És ezt a képet tovább színesíti a fest szó, amely szintén indoiráni eredetű, és amely eredetileg a totemjeleknek a testre való ráfestését jelentette. Ez egy ősi, nemcsak indoiráni, hanem indoeurópai kifejezés is, amelyet még az ún. klasszikus nyelvekben is megtalálunk. Nemzetség-elnevezése, a nemzetségi jel ráfestése a testre, az úr jelentésű szónak az átvétele mind egy bizonyos egységbe tartozik, amely arra mutat, hogy a kapcsolat nemcsak valamilyen cserekereskedelem vagy esetleg háborús összetűzés volt, hanem etnikai kapcsolatok is létrejöttek már ebben a korban, a két népcsoport keveredhetett egymással. Az átvett szóanyag a már említetteken kívül magában foglal néhány olyan kifeje­zést is, amely az anyagi kultúra fejlődése szempontjából fontos. Ilyen pl. a dargas - sarló, a suka - kalász, vagy az aim - kocsitengely szó. Ezek mind ősiráni alakok, amelyek átkerültek a finnugor nyelvekbe. És ez arra mutat, hogy nemcsak a társadal­mi szervezet, hanem az anyagi kultúra terén is jelentős hatást gyakoroltak az irániak a finnugor törzsekre, amelyek úgy látszik, a földművelés és az anyagi kultúra különböző elemeit az irániaktól ismerhették meg. No de térjünk vissza egy kicsit Hajdú Péterhez, akiről el kell mondanom, hogy csak menet közben derült ki: egyszerre végeztünk a Lónyay utcai gimnáziumban. Hogy miért nem emlékeztünk azonnal egymásra, az az iskolai osztályellentétekben rejlhet, amit viszont mi sem illusztrálhat jobban, mint az alattunk járt Bélley Pál megjegyzése, aki, mikor elmondtam neki, hogy Hajdúval együtt jártam, ezt mondta: Ugyan, ronda А-s volt! Amiből következik, hogy mi ketten а В osztályba jártunk. . . És hadd áruljak el még valamit. Mikor Rapcsányival a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkari dékánjánál, a finnugor tanszék vezetőjénél egy tél végi éjszakába nyúló beszélgetésen tisztáztuk tudományos nézeteit, a beszélgetés szünetében kiderült, hogy felesége, Kiss Judit, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa, abba a budapesti leányiskolába járt, amellyel a mi gimnáziumunk közös tánctanfo­lyamot rendezett.- Mesélt erről Péter? - érdeklődtem.- Nem kellett mesélnie: azon a tánctanfolyamon ismertük meg egymást. íme, egy több mint három évtizede tartó diákszerelem...- Visszatérve az uráli őshazára - folytatta eredeti témánkat Hajdú Péter -, szögez­zük le, hogy ezen azt a lakóhelyet értjük, ahol az uráli társadalom utoljára együtt élt. Ez a definíció tehát nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy korábban másutt éltek elődeink. Ez azért is hangsúlyozandó, mert Csernyecov szovjet régész és néprajz­­kutató ugyancsak az Urál keleti oldalára, tehát Szibériába helyezte az ugorok ősi lakóhelyeit, de úgy vélekedett, hogy ennek a társadalomnak a korábbi kapcsolatai déli irányba mutatnak. Magam sem tagadom, hogy az uráli társadalom nem kezdettől fogva élt azon a helyen, amit őshazául meghatároztunk, hanem esetleg máshonnét kerülhetett oda, Szibéria belsőbb vagy délibb részeiből, hogy pontosan honnét, nem tudjuk. Ebből a szempontból viszont érdekesek azok a nyelvi egyezések, amelyek az 27

Next