Breuer János (szerk.): Kodály-mérleg, 1982. Tanulmányok (Budapest, 1982)
Vers és dallam
„1935 elején vagyunk. Nem tudom, hogy Attila elküldte-e a Medvetánc kötetet a rajongva szeretett Bartók Bélának, engem azonban megkért, hogy vigyek el egy példányt Kodálynak. Ahogy én több költő verseiből válogattam ki megzenésítésre verseket, úgy nyilván Attila is szerette volna, ha több zeneszerző foglalkozik a verseivel. Tudtommal rajtam kívül még Reinitz és Vándor zenésítettek meg József Attila-verseket a költő életében.15 Kodály a régi magyar költők mellett Balázs Béla, Móricz Zsigmond (Nausikaa16 dala) és Ady verseit zenésítette meg. Lehet, hogy arról is tudott már Attila, hogy Kodály a fiatal, pályáján éppen feltűnt Weöres Sándor Öregek című versére nagyszerű karművet írt. [Kodály Weöres Öregek című versét 1933-ban zenésítette meg. Kiadta a Magyar Kórus és egyidejűleg az Universal Edition és az Oxford University Press 1934-ben.] Kodály Öregeá-zenésítése, később, 1940-ben a Norvég lányoké roppantul emelte Weöres Sándor értékét és hírnevét. Valószínű, hogy ezt József Attila tudta, és szerette volna, ha Kodály foglalkozik a verseivel, és esetleg megzenésíti valamelyiket. Kodály iránti mély tisztelet is ösztönözhette Attilát e verseskötet elküldésére. A futár mindenesetre én voltam. Hogy is történt? Egy napon találomra beállítok az Ilkovicsba. Hátha ott van Attila? Mit csinál? Jó lenne vele egy kicsit elbeszélgetni. Benn találtam, a félkörű terem közepén ült, lassan mentem feléje. Az asztalon pár ív finom fehér papír. Ilyenre szeretett írni. Rajta néhány versszak, benne itt-ott áthúzott sorok és szavak. A papíron töltőtoll. Mellette a széken nyitott aktatáska. Könyvek, füzetek és más iratok látszanak ki belőle. Ő maga cigarettázott. Tekintetével a távolba nézett, nem látott senkit. Benső koncentrációban volt. Ahogy odaléptem hozzája, elmosolyodott.- Szervusz, jó hogy jössz. Megbízásom van a számodra.- Mi lesz az?- Elvinnél egy Medvetánc-kötetet Kodályhoz?- Ó!... Tudod-e, hogy én már három éve »nem beszélek« Kodállyal... Nem vagyunk valami jóban.- El kellene vinned hozzá... Te ismered... Szeretném, ha megismerné a verseimet. .. és már oda is tette maga elé a sárgásbarna fedelű, nagy formájú Medvetánckötetet. Addig beszélt csendes, rábeszélő hangján, hogy ráálltam a dologra. Nem is 386