Breuer János (szerk.): Kodály-mérleg, 1982. Tanulmányok (Budapest, 1982)
Vers és dallam
peskönyv; Magyar Helikon, 1958); fennmaradt továbbá Juhász Ferenc: József Attila sírja, gépiratban. Kodály Zoltánnak szokása volt könyveit széljegyzetekkel, bejegyzésekkel ellátni. Főleg versesköteteiben - így Petőfi- és Ady-könyveiben - találunk sok széljegyzetet. Könyvtárának József Attila vers-, illetve prózaköteteiben is igen sok a széljegyzet, kivált a versformákkal kapcsolatos elemző megjegyzés. Számos sajtóhibát is javított e könyvekben, ami szintén a költő munkássága alapos tanulmányozásának jele. Az 1934-ben megjelent Medvetánc tartalomjegyzékében Kodály „m” jelzéssel - Kodály Zoltánná felvilágosítása szerint magyaros - látott el egy sor verset. A Medvetánc verseiből zömmel a népies hangvételűeket választotta ki, úgy tűnik, nem sokkal a kötet tulajdonába kerülése után. Lehet, hogy néhány verse, így a Betlehem megzenésítésére is gondolt, ennek talán nyomára bukkanunk hagyatékának teljes feldolgozása után. Az 1938-as Cserépfalvi-kiadás tartalomjegyzékében igen nagyszámú verset jelölt meg Kodály, s fűzött a címekhez különböző megjegyzéseket, írta melléjük kottázott ritmusjelekkel a strófák lejtését. Itt is hasonló ízléssel válogat, mint a Medvetáncban, néhány verset mindkét kötetben megjelölt. Az Isten (Hogyha golyóznak a gyerekek) I. részének záró versszakát Kodály Adyutalással látja el: József Attila : Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem. S tudom is, miért szeret engem - tetten értem az én szívemben. Kodály:- s egyek lettünk mi a halálban -390