Bronnen, Arnolt: A púpos Frígia. Aiszóposz regénye (Budapest, 1972)

ARNOLT BRONNEN: A PÚPOS FRÍGIAI Az „ezopusi-mesék” szerzője, Aiszóposz, akit ké­sőbb a mesék Homérosza névvel tiszteltek, erede­tileg rabszolga volt. Hogy ki is volt valójában, csak sejtenünk lehet, mert élete egyhamar maga is legendává vált. Arnolt Bronnen, a Brecht köréhez tartozó német író, különböző, többé-kevésbé hite­les adat alapján rajzolja meg alakját. A fortélyos­­bölcs mesemondó életregénye, kibővítve a kor szakszerű forrásokból merített szélesebb képével, afféle művelődéstörténeti,,science-fiction”. Hét fiktív tudósításból: a rabszolgakereskedő Ophelion feljegyzéseiből, a filozófus Xanthosz le­veleiből, a rózsás arcú hetérának, a zsarnok Polük­­ratész titkárának, egy ácsnak és Delphoi papjának titkos írásaiból tudjuk meg, hogy a megkínzott rabszolga intelligenciája, diplomáciai érzéke és fé­nyes szónoki tehetsége révén emelkedik a lídiai király követének rangjáig, de a ragyogásban sem feledkezik meg egykori társairól és elérhetetlen szerelmeséről, Rhódopiszról, aki a memphiszi ud­varban él a fáraó ágyasaként. A púpos frígiai, ahol csak megjelenik, meséivel mindenütt gyújtó szövétneket hajít a tömegekbe, igyekszik felrázni őket eltompultságukból. A jó­zan ész fegyverével küzd a babonaság, furfanggal a barbár önkény, maró gúnnyal az erőszak ellen. A delphoi jósda papjai veszélyes ellenséget látnak benne, aki átlát ravaszul kiagyalt jóslataikon, vég­zetes politikai spekulációikon és korruptságukon. Ördögi intrika árán elpusztítják ugyan, de nem tudják megölni Aiszóposz szellemét és sorsa, taní­tása máig is érvényes tanulságokat hordoz.

Next