Buda Béla: Az empátia - a beleélés (Budapest, 1978)
3. Az empátia kommunikációs alapjai
dójának megalkotója, Gregory Bateson amerikai antropológus ezt úgy fejezi ki, hogy lehetetlen nem kommunikálni. A kontextus valamilyen formájának állandó jelenléte miatt a kommunikáció maximális visszafogásának esetében is áramlanak üzenetek, ha másként nem, úgy, hogy az adott szituációban elvárt, normaszerűen előírt kommunikációk elmaradása jelent valamit. Másrészt következik az, hogy az ember eredendően őszinte lény, valamilyen módon a legkifinomultabb társas körülmények között és a legnagyobb önkontroll mellett is megnyilvánul benne a József Attila-féle „őszinte ember”, és kinyilatkoztatja valódi álláspontját. Harmadszor következik az, hogy az ember egész személyisége több, mint az a személyiségrész, amely a viselkedést vezérli. Ez a tétel lényegében a pszichoanalízis-elméletből is következik, ott is megfogalmazódik, hogy a magatartást szabályozó struktúra (amelyet a klasszikus pszichoanalitikus teória énnek nevezett, és amelyet az újabb iskolák szívesen neveznek más szóval, más értelmezéssel ,,self”-nek — az angol maga, önmaga szóból) csak egy kisebb, a személyiségfejlődés során különváló rész az egész pszichikumban. A különválás általános emberi lehetőség, ennek megvannak a maga sui generis idegrendszeri és lélektani alapjai, az énfejlődésnek az evolúciós előzményei kimutathatók, arányaiban azonban az én differenciáltsága mégis a szocializációs hatások függvénye. A metakommunikáció az egész személyiség üzeneteit hordozza, míg a direkt kommunikáció az én terméke. Az én és a „nem-én” helye és aránya a személyiségben a dinamikus személyiséglélektan megoldatlan problémája, ez a különböző irányzatok között eleven vita tárgya. Érdekes adalékokkal szolgált a kérdéshez a szociálpszichológia és a lélektani folyamatok említett szimulációs (számítógépes utánzásos) kutatása. A kérdés részletei gondolatmenetünk szempontjából most nem lényegesek, a fontosabb összefüggésekről később még szó esik. Itt csupán azt érdemes említeni, hogy a metakommunikáció koncepciójából következő személyiségkép egybehangzó a pszichoanalízis és a pszichoanalitikus irányzatok személyiségképével. Azt nem lehet mondani, hogy a metakommunikáció igazolja a pszichoanalitikus felfogást, a kettő ugyanis nem független egymástól. A metakommunikáció fogalmának kialakulása a pszichoanalízis hatására történt, mint ahogyan a nem verbális kommunikáció kutatásában is elő-117