Carrillo, Santiago: Mi jön Franco után? (Budapest, 1969)
Ma már közismert igazság: a demokratikus és a szocialista átalakulás útjai az egyes országokban - a történeti, gazdasági, kulturális és más adottságoknak, hagyományoknak megfelelően -, jelentős eltérést mutatnak. Ezek az eltérések - és útkeresések - természetesen egy sor alapvető kérdés elméleti tisztázását igénylik. E folyamatnak számos elemét és összetevőjét már ismerjük, de a kelleténél sokkal kevesebb információval rendelkezünk az egyes országok haladó mozgalmaiban, pártjaiban végbemenő nagy elméleti fellendülésről. A spanyol kommunistákat és haladó embereket évtizedek óta tisztelettel említi a progresszív világ, és gyakran idézi hősi harcaikat a harmincas évek második felében. Sajátos módon többet tudunk a polgárháború Spanyolországáról, mint arról, hogy a spanyol nép hogyan is küzd ma, túl a Franco-rendszer harmadik évtizedén. Carrillo könyve mindenekelőtt azzal tűnik ki, hogy a valódi spanyol helyzet elemzésére építve körvonalazza rokonszenves tárgyilagossággal és bizakodással a spanyol nép felemelkedésének és szabadságának lehetőségeit. Nem illúziókat kerget, hanem a társadalom valamenynyi Franco-ellenes és újat áhító erejére támaszkodva ismerteti a demokratikus és szocialista átalakulás tervét. Mint a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, nagy felkészültségű harcosa annak az irányzatnak, amely - mindenfajta torzítástól mentesen - azon fáradozik, hogy a demokratikus és szocialista átalakulás útjának lehetőségeit kutassa.