Clark, Leonard: A folyók keletnek tartanak - Világjárók 70. (Budapest, 1969)
LEONARD CLARK: A FOLYÓK KELETNEK TARTANAK Leonard Clark, aki 1957-ben, második Amazonas vidéki felfedező útja közben halt meg, régi úttörő típusú felfedező. Húsz éven át járta három kontinens pusztaságait, miután egyetemi képesítést nyert a University of Californián, és két évig bankhivatalnokoskodott. Három hónapot töltött Borneoban, járt Celebesen, a Fiilöp-szigeteken, Szumatrában, Kínában, Ceylonban, Indiában; Mexikóban hegyet mászott; kutatott F.szak-Afrikában, Közép-Amerikában, Mongóliában és másutt. A folyók keletnek tartanak c., immár klasszikus útleírásnak tekinthető könyvében — amely Amerikában tucatnyi kiadást ért meg és számos nyelven is megjelent — Clark az Amazonas felső medencéjében tett útjáról számol be; azokról az élményekről, amelyeket 1946-ban gyűjtött Földünk e leghatalmasabb felderítetlen területén. A Perui Andoktól keletre fekszik a civilizálatlan indián törzsek lakta Grand Pajonal, a hatalmas dzsungel. Clark meggyőződése szerint itt van valahol El Dorado, Cibola hét aranyvárosa, amit a 16. század óta keresnek a kalandorok és felfedezők. A szerző felszerelés nélkül, egyetlen női útitárssal vág neki az úttalan őserdőnek, és megtalálja az elveszett városok nyomait, amelyért annyian áldozták hiábavalóan életüket. Olyan területeket jár be, amelyek még a perui őserdei katonai alakulatok számára is hozzáférhetetlenek. Minthogy útravalót neftt vitt magával, abból él, amit a dzsungel ad. Megismeri az őserdei indián törzsek életét, szokásaikat, hiedelmeiket. Beszámol az ültetvényesek és missziók által űzött szégyenletes rabszolgakereskedelemről. amelyet a perui hatóságok hivatalosan tiltanak ugyan, de felszámolni nem tudják — vagy tán nem is akarják... GONDOLAT