Cs. Szabó László: Shakespeare. Esszék (Budapest, 1987)

„Életkorom miatt igaz, ami máskülönben alig hangzanék hihetőnek. Én még V. György alatt is, utószülött tanúként a tömény Viktória-kori Angliával találkoztam először. Tetőtől talpig gondosan ápolt, lányos lényű, miniatűr vénkisasszony, a budai Várban lakó Miss Bartle volt a megszemélyesítője. Egy emberöltőnyi élet Budapesten se fertőzte meg egyetlen árva magyar szóval. Diákkoromban ő kezdett angolra tanítani. Szelíden korholt, amiért Shakespeare-t szerettem volna olvasni, \ hallgassak rá, s ne tegyem: trágár. Csak részben okolható érte maga; mocskos szájú, neveletlen időkben élt, rá is ragadt a környező koszból, akármekkora költő! A színház, az más, ott a mai illedelmes hallgatók miatt kihúzzák a botrányos sorokat. Talán igaz volt, amit mondott és szentül hitt, bár soha nem látott Shakespeare-darabot színpadon. ” (Magyar író Angliában. Válasz Siklós Istvánnak. Hűlő árnyékban 229-230.1.) „1951 és 1984 között mintegy negyvenszer írtam az emberről és darabjairól, kor- és irodalomtörténeti hátteréről, az angolok ikonfestő udvari művészetéről. E készletből válogattam ki, egyenlőtlen részletekre bontva a kötet anyagát. Néhányat változatlanul megtalál az olvasó Alkalom című esszégyűjteményemben; se tökéletesebben, se másképp nem tudnám megírni őket . . . Néhányukat viszont bővítve átdolgoztám. A többi esszé nyugat-európai magyar kiadványok lapjain szunnyad, ismeretlenek a hazában. Talán elérkezett ottani feltámadásuk ideje. Műsorlapokat vagy füzeteket csak elvétve őriztem meg, sejtelmem sincs, hányszor láttam a darabokat, de láttam valamennyit, némelyiket kétszer, néhányat többször . . . Ha a szám nem bizonyos is, százon felüli délutánt vagy estét töltöttem vele. Ami harminchárom év alatt igazán nem sok” - írja Cs. Szabó László esszégyűjteményének bevezetőjében.

Next